h i r d e t é s

Iszlám gazdaság és adózás elméleti alapjai

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam
a- a+

Iszlám gazdaság és adózás elméleti alapjai

2020. október 10. - 17:45

Az Iszlám adók megfizetését vallási kötelességnek kell tekinteni. A legfontosabb adó a Zakah, amelynek alapja a vagyoni helyzet és évente fizetendő.

Érdekes módon szótani szempontból a Zakah-nak nincs gazdasági jelentése. Eredetileg a "Tazkiyah" megtisztulást, gyarapvást jelent. Spirituális értelemben gyarapszik az, aki tisztán tartja magát, elsajátítja Allah útmutatását és követi azt:

Boldogulnak, kik tisztán tartják magukat, (Korán 87:14)

Mert bizony, Allah kegyben részesítette a hívőket, amikor Prófétát küldött számukra maguk közül, aki recitálja nékik az Ő Áyáit, gyarapítja őket, megtanítja nékik a Könyvet, s a Bölcsességet, mert azelőtt nyilvánvaló tévelygésben voltak. (Korán 3:164)

Az Iszlám gazdasági és adózási elvei ebből a spirituális értelmezésből lettek levezetve. Tehát nem egy szűk embercsoport, hanem Allah szándékát kell ezzel a gazdasági eszközzel megvalósítani.

Készpénzállományra, tárgyi eszközökre és a készletekre 2,5% -os általános adókulcs vonatkozik. Zakah-t a szegények és rászorulók javára kell fizetniük azoknak, akiknek többlet likvid vagyonuk van. Társadalmi és humanitárius célokra lehet csak fordítani. A Zakah beszedését általában állami adókból, tehát nem a Zakah bevételekből rendezik. Egy másik hagyományos iszlám adó volt a dzsizijah, vagy fej-adó, amelyet egy muszlim állam nem muszlim állampolgárai fizettek a kormánynak cserében azért, hogy védelemben részesüljenek. Itt szükséges megjegyezni, hogy a nem muszlim állampolgárok nem teljesítettek szolgálatot a muszlimok seregében. Tehát ők nem személyesen, hanem anyagilag járultak hozzá a védelmi kiadásokhoz. Az Iszlám föld-adót (kharadzs, magyar közismert neve harács) mind muzulmánokra és nem muzulmánokra kivetették a földterület függvényében. Az adó mértéke a hozamtól függött, de nem haladhatta meg termés értékének a felét. Tekintettel a tárgykör hatalmas terjedelmére, nem tudom a teljesség igényével ismertetni az összes adófajtát, így a Khomsz-ot (egyötöd) és mást.

Mielőtt még valaki kritikával élne és kommentelné, hogy a sejk vissza akarja állítani a feudális középkort, melyben a fenti adózás élt, gyorsan megjegyzem, hogy a feudális középkort ismertettem, nem a mát. Azt a kort, amikor Európában élő őseink, ihaj-csuhaj túrós farokkal vágtáztak egyik faluból a másikba, saját koszuktól átfaggyúsodott gatyájukról lepergett az eső - mert ne tagadjuk ezek voltak a viszonyok -, akkor egy birodalom rendszert állított fel gazdaságra, pénzkezelésre, adózásra, melyek ilyenek voltak. Bocsánat, hogy nem demokratikusak, de akkor ezt a szót nem értették volna. Igaz, azóta a helyzet megváltozott, ma a mi farkunk lenne túrós, ha lenne fitymánk, ehelyett agyunkról pereg le az a képesség, hogy a múlt tudását a mára konvertáljuk.

Ma a középkorban alkalmazott adófajták és tranzakciós formák, szó szerint véve azokat, nem alkalmazhatók. De az elvek igen. „Fedezetlenség” címmel ismertettem az Iszlám Bank tranzakciós alapelveit, most az Iszlám gazdaság elméleti alapjaival szeretnék foglalkozni röviden.

Az Iszlám gazdaság hatalmas fejezet. Ha valaki mélyebben szándékozik e tárgyba belemerülni, itt talál részleteket: https://islamicmarkets.com/education/islamic-economics

Itt csak arra van lehetőségem, hogy az alapelvekről adjak általános képet. Az Iszlám gazdasági szervezet alapvető jellemzői, amelyek a korábban említett elméleti alapelvekből vezethetők le, a következők:

  • Ez egy erkölcsi szempontok alapján irányított gazdaság, ami az Iszlám erkölcsre vonatkozó filozófiájának része.
  • Az egyéni kezdeményező kedvet a társadalmi felelősségvállalás keretein belül kell felszabadítani, azaz nincs szabadpiac, mint olyan, és nincs abszolút tulajdonjog.
  • A gazdaságnak egyértelmű célja, hogy létrehozzon és fenntartson egy jóléti „szolidaritási” szervezetet a társadalom rászorulói számára.
  • A munka a termelés alapvető tényezője; ez a vagyon előállításának és elosztásának eszköze. Thehát a munka szolgál a vagyonszerzés legitimálására. A vagyonorientált gazdaságban a pénz csak csere-eszköz és biztosítja az érték tárolását. A pénzt áruvá tenni tilos. Ez a tilalom vonatkozik a kamatokra is, melyek lehetővé teszik a „kölcsönök” kereskedelmét.
  • Tekintettel az erkölcsi keretekre és társadalmicélokra, a vagyon újra hasznosítását egy rögzített és stabil vallási kötelezettségen, a Zakah-on keresztül kell visszaáramoltatni. Ez a vagyon szociális adója, ami kifejezetten a társadalom védelmét szolgálja. Ez nem olyan költségvetési tétel, amelyre a kormányok politikáinak eltérő változata vonatkozik. A vagyon visszaáramoltatásának más módozatai is vannak, ilyenek pl. az Iszlám örökösödési előírások, melyek a vagyont szélesebb körben osztják fel, mint a kapitalista társadalmakban. Erős erkölcsi hangsúly helyeződik a szabad akaratból történő adományozásra is (Szadaqa). A Zakah-on felül, attól függetlenül is kivethetők ma ismert adózási tételek, ha az állam azokat szükségesnek tartja. A Zakah-ot a tőke és a nyereség összértékének % -ában számolják, az adósságok és az értékcsökkenés levonása után. Forgalomképes eszközök, pl. bérleti díjak esetében elérheti, de meg nem haladhatja a 10% -ot. Mezőgazdaságban az öntözés típusától függően 2-10% között mozog. Az állatok után fizetendő adó kiszámításának más módja van. A Zakah-ot helyben kell összegyűjteni és elosztani - csak a többlet juthat el máshová, ami meghatározott elosztási szabályok alá esik -, a következő jogcímeken: a szegények, a rászorulók, eladósodottak, akiknek nincs módjuk visszafizetni tartozásukat, az Iszlámot felvett új hívők, a társadalom védelme, az adóbegyűjtők bére, régi időkben a rabszolgák felszabadítása, valamint a rászoruló utazók.

Az adományok a szegényeké, szűkölködőké, az abban (adományok adminisztrációjában) dolgozóké, (azoké), kiknek szívei ráhangolódott (az Igazságra), (azoké), kik fogságba kényszeredettek, adósságcsapdában vannak, (azoké), kik Allah útján vannak és (azé), ki úton van. Ez kötelezettség Allahtól! Allah a Mindentudó, a Bölcs. (Korán 9:60)

Adományok, jótékonysági hozzájárulások a szegényeknek, nyomorgóknak és azoknak juttatandók, akik az adományok elosztásában, adminisztrációjában dolgoznak. A jótékonysági célú alapokat másra átruházni nem lehet, csak jótékonysági célokra fordíthatók. Kik azok a szűkölködők? A szokványos szegénység mellett léteznek még kategóriák, akik szűkölködőnek számítanak, és külső segítség nélkül helyzetük nem rendeződik. 1. Azok, kik hirdetik az Igazságot és ezért elszigetelődnek, elnyomással, erőszakkal kell szembenézniük. Amíg nem tudják rendezni viszonyaikat, megélhetésüket, támogatásra szorulnak. 2. Fogságba kényszeredettek a hadifoglyok, akik ha jóravalók, segítségre szorulnak, hogy megválthassák magukat. A fogság társadalmi értelemben lehet olyan szituáció, amikor az egyén egy rossz törvény, rendelet miatt utcára kerül és tehetetlen. 3. Akik adósságcsapdába kerültek, gazdasági segítségre szorulnak. 4. Ebből az alapból kell juttatni azoknak, akik Allah Ügyét szolgálják térítőkként, tanítókként, vagy harcosként. 5. A vándor, aki az utat járja, csak az emberek adományaira számíthat. Az előbb felsorolt adományozási kategóriák bonyolítása történhet egyéni és szervezett szinten, de mindenképpen Allah előtti felelősséggel. Bármi az itteniek közül Zakatnak is minősülhet, ill. annak betudható.

Kitűnik, hogy alapvető különbség van az iszlám és a hagyományos (kapitalista) gazdaság elméleti, szervezeti orientációja, céljai, valamint keretei között. A gazdaságpolitika eszközeinek szempontjából (például monetáris politika, árak, piacszervezés stb.), az iszlám a korábban említett okok miatt nem határozott meg részletes eljárásokat. Ezek olyan szervezési kérdések, amelyeket az Iszlám társadalomnak terveznie és adaptálnia kell, annak érdekében, hogy gazdasági szerkezete eleget tudjon tenni az Iszlám alapvető előírásainak.