Mindenkit saját teljesítménye után értékelünk. Amit Isten letett az asztalra, ugye nem kis teljesítmény. Ha munkáját nem tiszteled, semmibe veszed, rombolod, akkor miért rohangálsz templomba, mecsetbe, miért akarsz vallásos temetést, miért akarod, hogy végül imádkozzanak lelkedért? Ahhoz, hogy így legyen, ülj le egy kicsit és gondolkozz. Nézz körül és lásd, hol élsz! Te ennek a hatalmas rendszernek része vagy. Egy apró kis fogaskerék, akire a rendszer egészének törvénye vonatkozik. Ismerd fel a Teremtést és borulj le. Tudom, csak abban hiszel, amit látsz. Istent nem látod, de megszokásból, vagy, hogy ki ne beszéljenek, vagy csak azért, mert arra is játszol, hátha van, néha Hozzá fordulsz. Ezek az imaokok manapság. Pedig elég, ha kijössz a lombikból, és körbe nézel.

Milyen is az a lombik? Hé, sejk! Segíts rajtam! Mit tegyek? Ezer kérés tör fel a lombikból. Elhagyott az uram a három gyerekkel. Meghalt a hozzátartozóm és nincs semmim, hogy eltemessem. A ház tetejét elvitte a vihar. Kórházban van a gyerek és pénz kell a műtéthez. Utcára kerülök, ha nem fizetem a részletet. Nem ettünk két napja! Ezeket hallom. Ezek a lombikból kiszűrődő hangok.

A lombik egy világ, amibe az ember magát beszorította és létrehozott egy állapotot, amiben szenved.
Ha elmegyek beszélgetni, tanácsot adni, egy ideig jó néven veszik, megköszönik, de látom, hogy nem elég. Nem ezt várják tőlem. Mikor veszem elő a pénztárcát és adok valamit? Ez a lényeg. A szavak már nem hatnak. Nekem sincs, amiből adhatnék. Régebben, amikor volt még, akkor adtam, de rosszabb volt. Csak azt értem el vele, hogy két hét múlva is kértek, majd egy hónap múlva is. Ha pedig nem volt, én lettem a legromlottabb, utolsó alak.

Most fordítsuk meg. Rozi! Legyél a párom! Rozi kérdése: mid van, hol laksz, mit tudsz nekem biztosítani? Rozinak esze ágában sincs felsorolni, hogy ő mit hoz a buliba. Janit is mondhattam volna és felvezethetném ugyanezt a másik oldalról. Ez a lombik. A lombikban csak az abban lejátszódó kémiai reakciók törvényei léteznek. Semmi több. Jani és Rozi is csak ezeket ismeri fel és ezek szerint él. Lélek? Lófasz! Az már rég kiveszett. Aztán ez a lombik egy nagyobb laboratóriumban van, ahol mindenféle kémiai reakciókat állítanak elő. A labor pedig egy vegyiüzem része, amely több labort foglal magában. De a világ a lombikon és a vegyi üzemen kívül van. Ha meghalsz, nem a laborba temetnek, hanem valahova odaki. És újból visszatérsz a rendbe.

A fenti történet nem rólam szólt, hanem a lombikon belüli életről. Bocsájtsatok meg, de azon nem tudok segíteni. Az én tanácsom csak addig terjed, hogy testeteket kényszerűen hagyjátok a lombikban, de lelketeket időnként szabadítsátok fel és helyezzétek lombikon kívülre. Gyakorlás kérdése, hogy milyen messzire tudtok eltávolodni. Van, aki képtelen kitörni a lombikból, van, aki eljut a laborig, van, aki a vegyiüzem folyosóin sétálgat, de van, aki a vegyiüzem falain túl jut és lelke ott szárnyal az univerzumban. Rá már hiába öntenek sósavat, az már nem marja meg.

Az én bajom az, hogy nem törődőm a testemmel. Nem fizikai értelemben, mert valahogy karban tartom magam, hanem másképp. Csak lelkemmel törődöm és képtelen vagyok lombikban, vegyiüzemben élni. Repdesek össze vissza. Ennek előnye a határtalan szabadság, hátránya a magány.
Ugyanis még egy ilyen hülye nincs. Más nem tud ennyire szarni a fizikai valóságra, képtelen kiszakadni mindenestül a lombikból. Lehet, hogy elrontottam valamit és eltúloztam az arányokat. Valamelyest vissza kellene térnem a lombik reakciói közé, hogy egyáltalán értsem, mi folyik ott és tudjak azon a szinten kommunikálni, kapcsolatokat építeni. Csak ez egyre nehezebb, mert a repkedés szabadsága óriási élmény. Élmény, vagy önámítás? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy jó. De azzal, hogy nekem jó, nem tudok élményt adni nektek. Beszélek róla, hogy milyen, hátha valaki megpróbálja ezt az utat járni.

De ha már itt tartunk elmondom, mi taszít a lombiktól. Az eszmék, törvények, ideológiák, vallások, ha azokat emberek kezelik. Ezekkel van tele a tököm. A lombik törvényeivel. Ugyanis ezeknek semmi más szerepük nincs, minthogy állandó bűntudatban tartsák az embert. A puszta lét is bűn.
Folyamatosan magadat kérdezgeted, ugyan mit rontottál el? Eszedbe sem jut, hogy ugyan minek vagy az eszköze? Ez a hamis bűntudatkeltés taszít. Ebben tart államod, adóhivatalod, önkormányzatod, egyházad, családod és hozzád legközelebb álló kapcsolataid. Hogy lehet ebben élni?

Az én receptem az, hogy ki a Teremtésbe, csodáld meg, ismerd meg annak összefüggéseit és taníts. Gyakorlatilag ezt írja elő számunkra a Korán. Hátha a tanítás majd nemzedékek múlva olyan reakciókat indít el, amin egyszer a vegyiüzem is elgondolkodik és más világ lesz.

Hát figyelmeztess, mert te egy figyelmeztető vagy, (Korán 88:21)

És nincs fölöttük hatalmad. (Korán 88:22)

A Próféta tanítani, hirdetni jött és azért, hogy az embereknek utat mutasson. Küldetése nem arról szólt, hogy akaratát bárkire is ráerőltesse, vagy büntessen, csak ha erre felhatalmazása van. A büntetés Allah dolga.