A gyerekorvos kedd estére ígért egy interjút: "eddig nem hallott adatokat, információkat teszünk közzé a hazai koronavírusos betegek intenzíves ellátásából.”

Az orvos a saját oldalán osztotta meg a beszélgetést.

Bevezetőjében azt írja: "Egyes nagy centrumokból érkeztek olyan hírek is, hogy a lélegeztetettek 80-100%-a meghalt. Egy intenzív terápiában dolgozó professzorral beszéltem a nehezen értelmezhető statisztikákról és arról, hogy paradigmaváltásra van szükség: vissza kell szorítani a lélegeztetőgép használatát".

Az orvos emlékeztet arra, korábban a hírek arról szóltak, hogy a lélegeztetett COVID-os betegek 40-50%-a hal meg hazánkban. Most két nagy (nem budapesti) intenzív osztályról kapott megbízható, nem publikált adatokat, amikből kiderült, mindkét helyen a koronavírus miatt intubált, gépi (invazív) lélegeztetésre szoruló páciensek 92-95%-a meghalt. Úgy véli, hogy a jelenlegi informatikai rendszer alkalmatlan a pontos halálozási statisztika mutatására.

A témáról egy intenzív terápiában dolgozó professzorral készített interjút, de mivel a kórházvezetés megtiltotta neki, hogy nyilatkozzon, ezért védelmének érdekében csak név nélkül mondhatta el gondolatait.

A professzor is megerősítette, a gyógyuláshoz nemcsak az eszközöket, de a személyi, ápolási feltételeket is biztosítani kell. Rengeteg adat támasztja alá: ahogy csökken az ápolók száma, ahogy egyre több ágyat, lélegeztetett beteget kell ellátniuk az ápolóknak, úgy ezeknek a betegeknek a halálozása többszörösére nő - mondta. Ő úgy tudja, hogy egy ápolóra 4-6 intenzíves ágy jut, ami óriási baj, de nyilván az ember ezt elfogadja, mert ez egy rendkívüli helyzet.

"Szembe kell néznünk a valósággal, nem mondhatjuk azt, hogy mindenkit meg tudunk menteni, nem álltathatjuk magunkat ilyenekkel".

A lélegeztetés eredményességéről elmondta: "Van, ahol még egy COVID-os beteget sem tudtak levenni a lélegezetőgépről. Sajnos a legjobb adat, amiről én tudok, hogy 78%-os a mortalitás, azaz csak a betegek 22%-a éli túl. Az adatokat egyetemi és megyei nagy kórházakból kaptam". Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek nem reprezentatívak, ebből nem általánosíthatunk az egész országra - teszi hozzá.

"A legszűkebb kapacitás az intenzív osztályok terheltsége. Fontos, hogy nem csak a COVID-os betegeket látjuk el, hanem az sztrókos, balesetet szenvedett betegeket is. Ezért fontos, hogy a létszám kezelhető legyen. Az nem megoldás, hogy a végtelenségig növeljük papíron az ágyszámok és a lélegeztetőgépek számát" - mondta a professzor.

Az egyéb gyógyítási lehetőségekre is kitért:

"Külföldön is úgy tűnik, hogy a paradigmaváltás segít: lélegeztetőgép helyett más módszereket kellene alkalmazni. Az egyik módszer, hogy az oxigént kapó betegek testhelyzetén változtatnak, akár például hasra fordítják őket."

Stratégiát kell váltani: nem a minél több lélegeztetőgép és az ágyszám bővítése a cél, hanem el kell kerülni a lélegeztetőgép alkalmazását - véli.

A felkészült szakemberek hiányára is felhívta a figyelmet: "1-2 hét alatt nem lehet sebészt sem képezni, de olyan szakembert sem, aki ért a lélegeztetőgéphez. Ez ugyanolyan magas szintű tudást és gyakorlatot igényel, mint bármelyik ága a medicinának, és a helytelen lélegeztetéssel pontosan úgy embert lehet ölni, mintha olyan ember kezébe adunk szikét, akit erre nem képeztünk ki".

A kórházi leterheltségről azt mondta: "Rendkívül nagy a leterheltség, és emellett átment az egészségügyi rendszer olyan irányba, hogy parancsokat adnak fentről, katonássá téve a rendszert, ami bizonytalanságot és félelmet szült az egészségügyi dolgozók között". (szmo.hu)