A dolgok nem változnak a tébolydában! Csak a publikum!
Orbán, részben totálisan elszigetelődve Európában, részben azonban itthon újabb, a korábbiaknál is biztosabb kétharmad, sőt, ha a szatelit Toroczkai-pártot is figyelembe vesszük, kis híján háromnegyed birtokában, főként pedig ennek a hatalmas előnynek a megőrzése érdekében újabb "nagy menetelésbe" kezdett.
Tamás Gáspár Miklós posztfasizmusnak nevezi (nem minden alap nélkül, hiszen fasizmus már létezett), én azonban a találóbbnak érzett pre-fasizmus elnevezéssel írom le mindazt, mely átmeneti korunkat, a polgári demokrácia haldoklását és a fasizmusba torkolló jövőt jellemzi.
Utánpótlás! Az nincs! Mármint az ellenzéki politikai elitben.
Orbán Horthy rendszere ideológiai alappilléreinek (demokrácia-ellenesség, antikommunizmus, antiszemitizmus, irredentizmus) másolásában, az első három után törvényszerűen és előre láthatóan, szép sorjában eljutott a negyedikhez, az oly sok magyar szívnek kedves határrevízióhoz.
Tóta W írt igen tanulságos cikket a HVG-ben: "A dilivonaton nincsen fék".
Történt pedig, hogy nejem Őnagysága Facebook-fiókot létesített.
Két hét telt el április harmadika, az újabb világosi fegyverletétel óta.
Kis körkép: mi történt azóta?
Mi a közös Krúdyban és Losoncz Alpárban? A bőbeszédűség!
2010. április 10-én a lengyel légierő különgépe, mely Lech Kaczyński államfőt és delegációját a katyni mészárlás helyszínére szállította volna egy évfordulós megemlékezésre, a tervezett leszállási pont, egy szmolenszki kisegítő katonai repülőtér közelében lezuhant, a személyzet és valamennyi utas életét vesztette.
Az Idit Silman képviselő felvásárlásával előállt patthelyzetben, mikor is az izraeli szivárványos koalíció elvesztette parlamenti többségét, és a Bennet-féle Jamina párt további tagjai közül is ketten abba a gyanúba keveredtek, hogy szintén Netanjáhú táborába tartanak, Bibi szempillantás alatt parlamenti többség birtokába és újra a miniszterelnöki székbe juthat.
Döbbenetes írást közöl a Telex, "Magyar tömeggyilkosság egyenruhában" címen.
