A multikulturalizmus minden kétséget kizáróan korunk egyik politikatudományi alapfogalma. A mind globalizáltabb emberi társadalmak sorsa azon fog múlni, hogy képesek lesznek-e a különböző nyelvek, kultúrák, vallásos tradíciók egymás mellett élésének megnyugtató szabályrendszerét kialakítani.
Azt már megszokhattuk, hogy a felesleges tudást mindennél többre tartják az egyes kormányzatok. Pártnapszámosok kineveléséhez nem is kell persze más, mint némi kormányzati ideológiával átitatott torzító filozófia elültetése.
Mint oly sokan a magát rendszerváltónak, antikommunistának, előbb liberálisnak, majd polgárinak, nemzetinek, kereszténydemokratának és ki tudja még minek valló párt egykori tagjai közül egyre többen vallják meg aggodalmaikat az egykor talán szimpatikusabb nézeteket valló Fidesszel kapcsolatban.
Élni tudni kell és ha már úgy is kéznél van Mészáros Lőrinc, miért is ne fordulna az ő érdekeltségébe tartozó céghez. Nem nehéz belátni, hogy a pénz így is úgy is a megfelelő strómanhoz kerül. az, hogy Mészáros tagadja stróman voltát, ezzel lényegében teljesen értelmetlen kijelentés volt.
Több ezer kínai telepedett le Magyarországon az utóbbi néhány évben az Orbán-kormány 2013 és 2017 között működtetett letelepedési kötvény-programján keresztül, akikről jóformán semmit nem tud a magyar társadalom.
Avagy minden magyarnak egy stadion. Ezzel a címmel lehetne szatírát írni a magyar aktuálpolitikáról. Ezt persze nyolc év alatt volt időnk megszokni, ha elfogadni nagyon nem is akaródzik. A lényeg, hogy a nem éppen hízelgő címre, amit kormánykritikus hangok csak „Stadionországként” hivatkoznak, rászolgáltunk.
Kétszer építette föl önmagát. Magyarországon az Akadémia elnöke, a kultúrpolitika vezető embere, a rendszerváltás egyik előkészítője, az ’56-os forradalmat rehabilitáló úgynevezett történelmi albizottság elnöke volt. Mindenkit váratlanul ért, amikor 1990-ben Los Angelesbe költözött, és a UCLA professzora lett. Kapcsolatai az óhazával szórványosak, de mivel kutatási területe Kelet-Európa, folyamatosan követi a hazai eseményeket. Ezt vártuk-e az átalakulástól? Hittünk-e abban, hogy ott fogunk tartani, ahol ma tartunk? Közös sínen halad-e Magyarország és a megtalált Európa? – kérdeztük Berend T. Ivántól.
A piac törvényszerűségeit nehéz megbolygatni, még ha a kísérletet kormányzati szinten is követik el. Épp ezért az, hogy a hazai média oroszlánrésze fideszes kézben van, nem jelenti azt, hogy fent is tudnak maradni.
