Van a veszprémi eredménynek egy olyan aspektusa, amelyről még nem beszéltünk.

Nem ok nélkül volt az, hogy a Fidesz-tábor jó része nem ment el szavazni. - írja a valasz.hu

Két fontos körülmény. 1. Navracsics Tibor személye, amellyel helyben a Fideszt azonosítják. 2. Az a tény, hogy áprilisban úgy választatták meg a veszprémiekkel (és a környékkel) Navracsicsot, hogy a Fideszben tudták, rövidesen vissza kell adnia a mandátumot. Ám erről az aprócska tényről elfelejtették tájékoztatni a helyieket.

A veszprémi jobboldali közösség már azt sem értette, mi történik Navracsiccsal, a város neveltjével, az egykori ellenzéki frakcióvezetővel, a második Orbán-kormány miniszterelnök-helyettesével, aki egyszer csak kívül került a belpolitikai életen. Mert uniós biztosnak lenni szép dolog, de mégiscsak politikai karantén.

Veszprém jobboldali közössége számára alapvetően Navracsicshoz kötődik az élmény, hogy 2006-ban a várost visszavették az MSZP-SZDSZ-től, és azóta ő hozta a mandátumot minden országgyűlési választáson a Fidesznek. Veszprém áprilisban is tette a dolgát, elment, megszavazta emberét, s a politikus több mint 1300 szavazattal szerzett többet a Fidesz listánál.

Azóta viszont sokan nem értik, mi is történik. Most nem az egyébként a város életére semmilyen hatással nem lévő útdíjra gondolok (ezt ugyanis helyben sokan félreértették, mert inkább olcsóbb lett a matrica a naponta Budapestre ingázóknak), sem a vasárnapi üzletbezárással szembeni értetlenségre (helyben a vasárnapi plázázást a város fejlettségének jeleként fogják fel, másrészt ez a város egyik vonzereje az esős nyári időszakokban a Balaton mellől menekülők számára).

„Van Navracsicsnál okosabb politikus?” „Mi volt a baj vele?”- kérdezgették egymást nem értve, minek kell megint az urnák elé járulni. S a városi polgárság még csak elment, de a falusi jobboldaliak már nem. Nem szeretnek eszközök lenni, s annak érzik magukat, ha nem értik, mi miért történik. Ha eleve Brüsszelbe szánták politikusukat, miért indították el a választásokon tavasszal? Miért nem magyarázták el, miért volt erre szükség? S most egyet csettintenek, és rohanjanak az urnákhoz? Nem rohantak.

Érdemes megnézni a várost, mert sokat elárul arról, hogyan gondolkodnak ők saját magukról. Veszprém nem az a hely, ahol harminc év után is gyüttmentnek nevezik a betelepülőt, ez egy befogadó város, de erős méltóságtudattal. Könnyű rátalálni identitásképző pontjaira, a színházra, a kézilabdacsapatra, a templomokra, s arra, hogy tisztelik a politikusaikat az egykori belügyminiszter Horváth Balázstól Navracsicsig.

Most úgy érezhették, őket nem tisztelik. Az elemzők a Fidesz súlyos vereségéről számoltak be, pedig a veszprémi jobboldaliak nem szavaztak szembe a párttal. Csak éppen nem mentek el elegen. Megsértődtek, és talán volt is miért.

Ám most nem jó Veszprémben fideszesnek lenni, mert nem ezt akarták, nem így akarták, nem Kész Zoltánt akarták, hanem a Fideszt. A régit, akit ellenzékben is megszavaztak, akiért a lakótelepeken kampányoltak, tüntettek, aláírást gyűjtöttek, akivel közös volt a cél a polgári Magyarország részeként polgári Veszprémet építeni. A folytatást meg meglátjuk.

valasz.hu