A választások előtt elég kínos lett volna az elszomorító esélyekkel szembenézni. Aligha valószínűsíthető, akadt volna akárcsak egy véleményformáló is az ellenzék soraiban, aki ki merte volna mondani, hogy egy kormányváltás esélye nagyjából a zéróhoz konvergál.
Paradox módon minél hisztérikusabban ijesztget a kormánymédia azzal, hogy a tüntetők fel fogják gyújtani Budapestet, a szervezők annál inkább az fogják bizonygatni, hogy a tüntetés békés lesz, senki nem akar erőszakot. Vagyis pontosan a kormány szándékai szerint viselkednek.
A 2018. évi parlamenti választásokon az állampárt legyőzte az ellenzéket, a szavazók fele másodszor is jóváhagyta Orbán Viktor 2010. óta kiépített rendszerét, valamint ismeretlen jövőbeni terveit. A miniszterelnök megerősítette legitimációját az európai és atlanti kollégái körében.
A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS) című konzervatív vasárnapi német lap Feudális Magyarország címmel közölt kommentárt, amelyben kiemelték, hogy Orbán Viktor "egyértelmű demokratikus felhatalmazást kapott a kormányzás folytatására".
Az, hogy léteznek Orbán-féle vezetők, séma, alapképlet. Egy beteges, züllött és megfelelően erőszakos figura ügyesen kihasználja saját nemzete gyengeségeit, félelmeit, irreális vágyait, hatalomra jut, és attól kezdve perverz módon a nyilvánosság előtt élvezkedik és szadizik.