Egyiptom csak egy példa, mindenki behelyettesítheti saját országát Egyiptom helyébe.

Eddig Egyiptom külső adóssága sosem haladta meg a 100 milliárd dollárt, ma jócskán meghaladja.

Ennél sokkal súlyosabb a belső adósság, ami megközelíti a 4 trilliárd (4 ezer milliárd) dollárt. Ez belső tartozásokból, ki nem egyenlített számlákból származik. Erre lehet további hiteleket felvenni, ami növeli a külső tartozást és lehet a szolgáltatások árát, víz villany stb. növelni, ami tovább nehezíti a lakosság megélhetését, egyben a termékek árait is befolyásolja. Aztán lehet még az egészségügyhöz, nyugdíjakhoz nyúlni és ezer más, tudjuk… Sőt, erő is bevethető, házak, lakónegyedek dózerolhatók el, elnémítható az a kommunikáció, ami ezeket feltárja és még ki tudja mi.

Hatalmas állami látszatberuházások születnek, melyek a hiszékenyek szemét elkápráztatják, azt a képzetet keltve, hogy a gazdaság dübörög. Ilyen a Szuezi csatorna bővítése, utak, hidak, hatalmas luxuslakónegyedek. Ezeket külföldi cégek hozzák létre, melyek állami garanciával dolgoznak. Itt újabb hitelekre van szükség.

Eközben a lakosság terhei nőnek, a helyi cégek tönkre mennek, a népesség újabb hányada kerül a szegénységi küszöb alá. Akinek vállalkozása van, minden nappal csak a veszteségei nőnek, a nép pedig túl akar élni. A túlélés mindennapi szorgalmas munkával ellehetetlenül, elfogynak a tartalékok, csak a szürke és fekete tartomány marad. Átverés, lehúzás minden szinten.

Egy ideig lehet a szomszédban meglátni a bűnöst, de a végtelenségig nem kenhetők a bajok belső és külső ellenségre, politikai csoportokra. Ezek csak követik az eseményeket, próbálják magukat elsütni, pozíciókat építenek az elégedetlenségben. Megindul egy tüntetési hullám, melynek valós kiváltó oka a nyomor, éhínség. Működik a facebook, a közösségi média, képesek megszervezni önmagukat.

kaja az asztalon, akkor tüntetése nem ér célt. Egy tüntetés akkor éri el célját, ha már nincs semmi az asztalon. Lehet továbbra is árakat emelni, hozzányúlni egészségügyhöz, oktatáshoz, nyugdíjakhoz, de a kockázat e a határ átlépésében rejlik. Kaja az asztalon. Nagyon sok ország lakói közel állnak ehhez a szinthez. Itt aztán közbejöhet koronavírus vagy akármi más, a kaját az asztalon nem írja felül semmi.

Ja és még valami. A jelenleg hatalomba kerülő nemzedék csak két választ ismer: igen és nem. Ők a digitális térben nőttek fel. Joystickeket nyomogattak a komputerjátékokon, ahol mindenkinek hét élete volt, tehát a valós élet értékét sem értik. Minek, ha van még hat, ha egyet elveszít valaki? Az ember, mint tényező csupán egy nagyon kis jelenetőséggel bíró valami egy komplikált algoritmusban, melynek legfontosabb eleme az érdek. Ma senki se várjon életét könnyebbítő megoldásokat fentről.

Ők nem azért vannak ott. Ők egy terepasztal mellett ülnek, agyaikat saját bankszámlájukkal kapcsolják össze és csak olyan hangokra hallgatnak, melyek e bankszámlát veszélyeztetik. A te sírásod, jajszavad nem érdekel senkit. Persze mindezt a káoszt befedi egy hatalmas sikerpropaganda, alias Goebbels.

És még mi mindenről nem ejtettem szót! Vagy a Te országodban talán más a trend?

Egyet azért senki se felejtsen el: a nyomorban élők új nemzedéke is rendelkezik mobiltelefonnal. Ők is a digitális térben nőnek fel, ahol nincs más válasz, csak igen és nem.