Sem dagályos körmondatok. Egyszerű, mégis sajátságosan fonák helyzetek. Miniszterelnökünk – nem számítva ünnepi cikkét egyetlen mondatban tudta le az ilyenkor szinte kötelező kört.

Van azonban ebben valami érzékelhető hiányosság, mintha az üzenet – annak leírója ismeretében – esszenciáját vesztette volna. Ezt az űrt nekünk kell pótolni.

El kell ismernünk, hogy a van alapja a velünk szemben felmerülő vádnak, valóban lakozik bennünk némi rosszindulat. Bármennyire is szeretnénk tagadni, amikor ugyanis Orbán Viktor kíván boldog karácsonyt, az olyan, mint amikor hasfelmetsző Jack kíván jó egészséget áldozatának és ezt nehéz sine ira et studio (harag és elfogultság nélkül) megemészteni.

Hiszen mindaz, ami boldoggá tehetné a karácsonyt, nem kis részben Orbánnak hála elveszett. Családok szakadnak szét, barátok fordulnak egymás ellen. Ez a mérgező hangulat beszivárog az ajtók résein. Nem zárhatjuk ki.

A korábbi próbálkozások, hogy „ne beszéljünk a politikáról”, ma már olyan kétségbeesett átalakuláson mentek keresztül, hogy a leghiggadtabb érvelést is könnyűszerrel összetévesztik a gyűlölködéssel.

Az oktatásügy számos hibája közül a legsúlyosabbat fénykorában – 2010 előtt – sem sikerült kinőnie. Elfelejtette megtanítani az embereket a vita művészetére és annak fontosságára. És ez azóta sem változott.

Ma pedig ott tartunk, hogy azok, akik az ünnep alatt is dolgoznak, mert nem nyughat lelkiismeretük, vagy épp pénztárcájuk követeli meg, olyan jelzőket kapnak meg, amelyek véletlenül sem megérdemeltek.

Idáig jutottunk az új időszámítás hetedik évében. És ezt intézi el Orbán Viktor ennyiben:

„Boldog Karácsonyt mindenkinek // Merry Christmas to everyone!”

Ha belegondolunk abba, hogy az Országgyűlés egyik idei utolsó ülésén ezzel mondattal felelt Demeter Márta, az LMP-frakció tagjának azon kérdésére, amiben Orbán Ghaith Pharaonhoz fűzödő, máig tisztázatlan viszonyát firtatta, rögtön megértjük, mennyire vehetjük komolyan a kívánságot; „Le vagytok ti tojva!”