Pártlogótól független, hogy szeretnek a politikusok osztogatni, főleg kampányidőszakban. Gondolhatnánk, hogy csak jószándékból és szociális érzékenységből, csak hát akkor nem jelennének meg személyesen, nem a saját nevükkel és pártlogójukkal ellátott zsákban adnák át az adományt.

Vagy nem címkéznék fel úgy az uniós pénzből összeállított adomány dobozt, úgy mintha az a kormány ajándéka lenne.

A panem et circenses, vagyis a kenyeret és cirkuszt elve tehát a mai napig érvényesül. És nem csak a szólás van velünk az ókori Róma óta, de a szavazatvásárlási gyakorlat is.

Cieger András történész Politikai korrupció a Monarchia Magyarországán címmel írt könyvet, azt mondja akkoriban igen olcsón adták a szavazatuk az emberek, mert, hogy főleg szegény, vidéki választókról volt szó. Egy kis pálinka, kolbász elég is volt nekik.

Sok ilyen történetről Mikszáth Kálmántól tudunk, az Országgyűlési karcolataiban egy igen mókás lebukást is feljegyzett.

Ma se nehéz egyébként lebukni, de nehéz bizonyítani a választási korrupciót, és a legritkább esetben van következménye.

A Political Capital az átlátszóval közösen a 2014-es választások után vizsgálta meg, hogy a közmunkával, függési rendszerek kialakításával, hogyan is szereztek szavazatokat a helyi potentátak.

És ez a mostani húsvét előtti időszakban is így van. Békásmegyeren a muskátliért állt múl héten kilométeres sor, hisz itt a tavasz. Az 5. kerületben meg a zsák almáért. Az alma egyébként más önkormányzatnál is népszerű, és arról is gondoskodnak nehogy lemaradjon valaki róla.

A kerületi tévék mindegyikén találni egyébként hasonló beszámolókat, és mindenhol kígyózó sorokat látni, a 18. kerület videóján például egy zsák krumpliért, amelyhez ez a polgármesteri pár mondat is jár.

László Róbert egyébként felhívta a figyelmünket egy sokkal kevésbé lenyomozható, bizonyítható szavazatvásárlásra is, ez pedig a pozíció osztogatás. Ennek is megvannak a történelmi előzményei, sőt gyakoribbak is voltak a gazsulálások, és a pozíció osztásokkal szerzett előnyök, mint a szegények  - milyen jól jelzi a magyar nyelv miről is beszélünk– lekenyerezése.

Nehéz meghúzni a határt a jó kormányzás, a jó városvezetés és a szavazatvásárlás között. Hiszen dicsérhetjük is azokat a vezetőket, akik önzetlenül adakoznak, akik olyan gazdasági teljesítményt nyújtanak, hogy egyre több juttatást engedhetnek meg kerületünk, városuknak, országuknak. Ezzel tehát semmi baj. Azzal, ha mindez kampányban, egyértelműen egy ikszért, vagy egy aláírásért történik, annál több. (atv.hu)