Azért van annak egy jókora adag, távolról sem diszkrét, de legalább forrón bűzlő bája, hogy a Fidesz látványosan és bizonyíthatóan legéletlenebb kése a NER-fiókban, a mindenkori magyar politikai élet talán legostobább alakja (akit egy csengeri háziasszony ezermilliárdos nagyságrendű kamuvagyon rablómeséjével át tud verni, az ugye nem jóhiszemű, naiv, ártatlan áldozat, hanem egy vérostoba szellemi árvízkárosult) egyik NER-tévétől a másikig haknizik egységnyi idő alatt és Demeter Márta szánalmas és primitív politikai haszonszerzéséről, valamint nemzetbiztonsági kockázat jellegéről sápítozik bele az éterbe.
„A Trump által közzétett Twitter-üzenetek gyakran nyilvánvaló hazugságok, de sokszor viccesek. Legyünk őszinték: az európai bürokraták tevékenysége kifejezetten unalmas ehhez képest. Mindenféle globális problémával küzdenek, s még Brexit-ügyben is csak szerencsétlenkednek.”
A valószínű válasz nemleges, hiszen nagyon ritka eset, hogy valakit meg tudjanak védeni a saját hibás törekvéseivel szemben. Sőt, erre mifelénk sokan fordítva szeretnék beállítani a dolgot: Kelet-Európa akarja megvédeni Nyugat-Európát attól, hogy bevándorlók befogadásával szakadékba rohanjon.
A multikulturalizmus minden kétséget kizáróan korunk egyik politikatudományi alapfogalma. A mind globalizáltabb emberi társadalmak sorsa azon fog múlni, hogy képesek lesznek-e a különböző nyelvek, kultúrák, vallásos tradíciók egymás mellett élésének megnyugtató szabályrendszerét kialakítani.
Mint oly sokan a magát rendszerváltónak, antikommunistának, előbb liberálisnak, majd polgárinak, nemzetinek, kereszténydemokratának és ki tudja még minek valló párt egykori tagjai közül egyre többen vallják meg aggodalmaikat az egykor talán szimpatikusabb nézeteket valló Fidesszel kapcsolatban.
Kétszer építette föl önmagát. Magyarországon az Akadémia elnöke, a kultúrpolitika vezető embere, a rendszerváltás egyik előkészítője, az ’56-os forradalmat rehabilitáló úgynevezett történelmi albizottság elnöke volt. Mindenkit váratlanul ért, amikor 1990-ben Los Angelesbe költözött, és a UCLA professzora lett. Kapcsolatai az óhazával szórványosak, de mivel kutatási területe Kelet-Európa, folyamatosan követi a hazai eseményeket. Ezt vártuk-e az átalakulástól? Hittünk-e abban, hogy ott fogunk tartani, ahol ma tartunk? Közös sínen halad-e Magyarország és a megtalált Európa? – kérdeztük Berend T. Ivántól.
