Azoknak, akik eddig barlangban éltek, a cég legújabb plakátjai a szivárvány jegyében egynemű párokat mutat meg #loveislove címen. Ahogy az jó előre várható volt, kormánypárti politikusaink szavazóikat illető, tagadhatatlanul jó ismerettel apelláltak ösztönös viselkedésükre.
Olyan országok bírálják pártunk és kormányunk politikáját, melyekben a polgárok egy pillanatra sem kételkednek a jogállamiság értékeiben, ahol az EU egy értékközösségen alapuló politikai közösség, melyben nincs helye az ellenséggel való kokettálásnak, és a közös elvek elárulásának.
Az improvizatív ötletszerű változtatásoknak is megvan a maga haszna. Taktikai szempontból mindenképp. Amikor azonban hosszú távú célkitűzésekről van szó, nem a taktika, hanem a jól megfontolt stratégiára lenne szükség. Amikor pedig a magyar oktatásügyre vetjük vigyázó tekintetünket, a bármiféle hatástanulmány híján kizárólagosan taktikai célt szolgáló lépésekre épített barkácsolás szemtanúi lehetünk.
Aki hallgatta az idei tusványosi beszédet, az könnyen azonosíthatja a címben szereplő viccnek szánt felszólítást, amit Orbán Viktor feleségétől kapott riposztként arra a kérdésre, hogy harminc év házasság után érdemes-e újra megkérnie a kezét. - írja az ujszo.com.
Megy a mosdatás, nem győzik újra és újra feljelenteni a Viking Szigyn ukrán kapitányát. Olyannyira, hogy már egy újabb hajó érintettségét is behozták a játszmába. Kár hogy ez nem hozza vissza a Hableánnyal elveszett életeket. Most azonban a kapitány új váddal néz farkasszemet.
Azt írja Orbán Balázs, a Miniszterelnökség miniszter-helyettese, a „Migrációkutató Intézet” korábbi főigazgatója, hogy „a konzervatívoknak vissza kell venniük a zöldpolitikát a baloldaltól”.- kezdi kétszázötvenötödik nyílt levelét Ujhelyi István EP képviselő.
"Magyarország a rokonságok és a panamák lápvilága. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplántálódik vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul. Az olyan növények, amelyek szeretik ezt a nedvdús talajt, buja nagy virágokat hajtanak, azok, akik nem szeretik, belefúlnak a sárba. Hát, kérem szépen, köztünk mégsem hiszem, hogy valami rokonságot ki lehetne sütni."
/Móricz Zsigmond: Rokonok/
És ez még nagyon finom megközelítés, a jelentés ennél is siralmasabb képet fest. Nem véletlen, hogy itthon szinte minden elképzelhetőt elkövettek, hogy titokban tartsák. Mondjuk kár az erőfeszítésért, mert bár nyílt titokról van szó, a magyar nép annyira nyomi, hogy nyakunkon ülve a Fidesz akár a Dunán is felevezhet.
Igaz lehet ez fordítva is, bár annál egy sokkal derűt keltőbb okból kifolyólag. Már annak lehet ez igazán vicces, akit élvezettel tölt el, amikor Orbán Viktor lejáratja saját magát. Nem teljesen tiszta, hogy ezt szántszándékkal teszi, vagy csupán a valóságtól való teljes elszakadása okán, de ahogy sokadszorra próbál kezet csókolni egy politikustársának, az már tényleg komédiába illő.
Orbán Viktor még a jóindulatú hívő számára is talán erőltetetten, de egyetlen narratívába rendezte az utóbbi harminc év magyar politikatörténetét és ebben a narratívában helyet talált minden korábbi törekvésnek, az ellenfeleiének is, kivéve a szabaddemokratákét, akiknek a brandjéhez a liberalizmus kötődik (egyébként helytelenül, mert a többségükben ezek sem voltak liberálisok). - írja a hafr.blog.hu.
„Mindig hazatértem, de az utóbbi 10 évben az az érzésem, ha nem lennék már nyugdíjas, érdemesebb volna valahol Európában megélni” - írta levelében János, aki először közel 40 évesen ment külföldre. Pedig külföldön nem csak kellemes tapasztalatok érték.
Egész pontos azt mondta el, miért nem ad ellenzéki lapoknak interjút a magyar miniszterelnök. És ennek az éremnek is csak azt az oldalát, amit gazdája a nép szájába akar rágni. Fonák dolog, hogy éppen az egyik utolsó kormánykritikus lap, a Népszava szorította sarokba.
Az, ami napjaink Romániájában történik, nemcsak katasztrófa, hanem figyelmeztetés is – ezért kell ébresztőt fújni, kievickélni a boldog tudatlanság mocsarából, mint a szamizdatban terjesztett Szolzsenyicint olvasó vidéki párttitkár, és elkezdeni végre irányítani ezt az országnak nevezett posványt. - írja a maszol.ro.
Lényegében nem sok különbséget láthatunk Orbán Viktor tevékenysége és az egykori kommunizmus toposzai közt. Mármint Rákosi Mátyás is előszeretettel tetszelgett a nép egyszerű fia szerepében. A különbség csupán annyi, hogy Orbán Viktornak már ahhoz is tanácsadó kell, hogy egyáltalán hihetően leutánozzon valamit.
