Isztambulban a törököknek volt merszük megbuktatni Erdogan elnök főpolgármesterét, Prágában százezrek tüntettek a korrupt miniszterelnök ellen. Mi, magyarok, nem a szabadságot szeretjük, hanem a szabadságharcot.
Miközben az ellenzéki polgármester-jelöltek előválasztása a jelek szerint mozgósítani tudta a főváros ellenzéki választókat, annak dacára is, hogy valódi választás idején minden bizonnyal megkísérli majd a kormány elkenni az eredményeket. Annak dacára is, hogy Tarlós István főpolgármesterként nem sokat tudott hozzátenni Budapest működéséhez. És a Fidesz ahelyett, hogy arra alkalmasabb jelöltet állítana, ragaszkodik (nem olyan) jól bevált flegma katonájához.
Miközben a világ értelemmel megvert része, még az Orbán elvbarátja által lerontani vágyott Egyesült Államok felismerte a klímaváltozás veszélyét, itthon és Európa keleti blokk országaiban még mindig az az általános nézet, hogy nem számít mi lesz később, ha az veszélyeztetheti a ma lenyúlható pénzeket.
És mi őszintén reménykedünk abban, hogy a lesz legalább egy aggódó pszichoterapeuta – legalább ott –, aki komolyan veszi téveszmés ámokfutás tüneteit, és segítséget küld a komoly zavarokkal küzdő magyar miniszterelnök-helyettesnek. Nem mintha Semjén Zsolt ne lenne biztos abban, hogy ótvaros szövege minden alapot nélkülöz és körülbelül annyira meggyőző, mint az, hogy a magyarok a Szíriuszról jöttek.
Szép is az, amikor egy amúgy minden gátlástól mentes, viszonylagos képességű – csak a szó legtágabb értelmében vett – „aranyifjúban” felbuzog az önérzet. Karácsony Gergely adójavaslatának értelmében minden 500 millió forint feletti értéket képviselő ingatlanra adót vetnének ki, amelyből szociális bérlakásokat létesítenek.
Pereszlényi Erika neve ismeretlenül csengett fülemben, amikor felbukkant böngészőm hírtengerének tajtékos hullámai közt a kiállításáról szóló cikk. Az Index pazar betekintést biztosított a Tükörmánia nevet viselő tárlatba, amelynek a Chili Művelődési Központ szolgált helyszínéül.
Epikus videó került föl a Mi Hazánk Ifjai YouTube-csatornájára. Ebben saját leírásuk szerint az látható, amint Vékony Csongor és Walter Pál Péter a Mi Hazánk Ifjai tagjai a Pride első rendezvényének helyszínén járt, ahol kifejeztük véleményüket.
A menekültek világnapját 2001 óta ünnepeljük. A korábbi keltezésű afrikai menekültek napja miatt esett a választás erre a szép nyári napra. Furcsa módon az 1951-es genfi menekültügyi egyezményre is emlékezünk ma, amelyet ugyan július 28-án írtak alá, de oda se neki: a szépre emlékezni mindig érdemes.
Személyesen érintett volt Matolcsy György családja a zsidó és német polgárok gazdasági megsemmisítésében, a miniszter hazug módon mégis a németekre keni a felelősséget - mondta Ungváry Krisztián történész a Stop.hu-nak adott interjújában. Matolcsy szerint Ungváry hazudik és visszautasítja "a családok kollektív bűnösségének kinyilvánítását".
Ami azért is fura, mert ahogy belügyminiszternek nevezett torz kreatúra, Pintér Sándor is, ő is kifejezte részvétét pénteken megszokott igehirdetése alkalmával. Igaz, a rá jellemző otromba módot ezúttal sem sikerült levetkeznie. Ami természetesen csak annak nem tűnik fel, aki elég hülye ahhoz, hogy megengedje Orbánnak, hogy a pofájába hazudjon. Sajnos, ahogy arra az utóbbi napokban is rávilágítottak többen is, van egy ilyen rossz és szűnni nem akaró szokása.
Közel egy évvel ezelőtt írtam arról, hogy Debrecenben a Jánosi utcában élek. Így a tanévben szinte minden nap látom, megélem, hogy gyermekeink, az őket kísérő szülők, nagyszülők milyen veszélynek vannak kitéve a Csapókerti Általános Iskola és a Mesekert Óvoda környékén.
Órákon keresztül teljesen tétlenül állt az esztergomi Suzuki-gyár Komjáthi Imre tiltakozó akciója előtt, mert információink szerint a gyár teljes menedzsmentje, beleértve a japán vezérkart is, Székesfehérváron focimeccsen voltak.
A mai helyzet egy köztes állapot tervgazdaság és piacgazdaság között, valójában neve sincs. A NER-től függő "nemzeti tőkések" támogatják a rendszert, a diktatúrás jellegével együtt. Népünk vezére élvezi a személyét és rendszerét érő támadásokat.
A rendszerváltás kezdetének nevezett esemény 30. évfordulója alkalmából csendes ünnepséget tartottak több helyszínen is. Az esemény több szempontból is figyelemre tarthat számot. Első körben azt kell belátnunk, hogy nem ok nélkül maradt különösebb hírverés nélkül Nagy Imre újratemetésének évfordulója.
Kevés olyan szervezet létezik a világon, amelyik szeretne már NEM létezni. A WILPF (Women International Leage for Peace and Freedom) pacifista nemzetközi feminista nőszervezet 100 éve nem képes – a legjobb akarata ellenére sem – feloszlatni önmagát.
Az újságírás megtanítja művelőjét részvétlenné válni. Az általános közutálat, az értelmetlen vádaskodások, és a minősíthetetlen fizetés gyorsan cinikussá és keserűvé teszi az embert. És bár minden alkalom ugyanúgy kezdődik el, egy fehér lap várja, hogy nem ritkán szennyes dolgokkal értéket adjunk neki, a megjelenést követő napon már csak egy pár kilobájtnyi érdektelen adattá aljasul. A nyomtatott sajtó esetében úgy is fogalmazhatunk, hogy ami ma hírérték, abba holnap már a szemetet csomagolják.
Jubileumi évünk van ismét, 30 év, a múltba révedésnek emlékezetpolitikai komisszárja is van, az ötvenhatos hatvanadik évfordulón jól bevált Schmidt Mária – találgathatjuk ezúttal ki lesz a Dózsa Lászlója. Hiánypótlóan „Rendszerváltáskutatási Közintézet” is alakult, elnök-vezérigazgatója Bíró Zoltán szaktudós, aki a hajdani MDF-ben a későbbi miniszterelnök, Antall József ellenfele volt, érdemes pillantást vetni.
Kár, hogy ezt a Hableány katasztrófája kapcsán volt képes kiejteni az arcán. Azt gondolná az ember, hogy még egy olyan arrogáns politikusban – mint amilyen Orbán is – legalább az kínos esetekben feléled a részvét. Persze aki ismeri Orbán Viktort és nem egy szektás barlangban töltötte élete eddigi részét, az tudja, hogy a miniszterelnökben annyi az együttérzés, mint Medvesajtban a brummogás.
Mint arról nemrégiben mi is beszámoltunk, ismét nem kívánt reflektorfénybe került a bukott és börtönre ítélt macedón miniszterelnök, Nikola Gruevszki. Balszerencséjére éppen egy olyan lakásban volt eleddig ismeretlen jellegű találkozója, ami mellett a 444 szerkesztősége működik.
A történet 2017-ben kezdődött, amikor megismerkedtem a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat egyik elhárító tisztjével, Nóra őrnaggyal, akivel kapcsolatunk romantikus irányban haladt. Köztudott, hogy Magyarországon a hivatalok szeretik rendre a saját fontosságukat felmutatni és hangsúlyozni. Nincs ez másképpen a katonai nemzetbiztonsági szolgálat szervezeti egységein belül sem.
És persze nem dicséretek sorát mondta el. Nem különösebben meglepő módon. Legalábbis sokkal kevésbé meglepő, mint az a tény, hogy ha valakinek, hát Schmidtnek nem kellene széljobbos lapoknak nyilatkozgatnia. Mivel – bár ő Orbán Viktor és az alom más, a kenyéradó kézbe harapó társával együtt elhagyta a tanításokat – mégis csak Soros György pénzén tanulhatott.
