Olvasom a kommenteket az előválasztással kapcsolatban és bizony osztom Hont András azon véleményét, hogy az egyik tábor olyan, mint a másik. Mert milyen a tábor? Hörög, fröcsög, csodát vár és mindenki dögöljön meg, akinek más jelölt a szimpatikusabb, mint aki éppen mondja.
Nem tudjuk igazán beleképzelni magunkat a lakhatási szegénységbe. Mert ezt “megnézve” nem lehet, csak “megélve”, a mindennapokban. És akkor lenne igazi a kontraszt, ha ezt egy olyan közegből érkezve tenné meg az ember, ami összkomfortos.
Ha egy kormány a sajátjaként tekint a közvagyonra, és hosszú évek izzadságos innovációja után megoldja, hogy a kincstári javak közalapítványokba olvadva elveszítsék közpénzjellegüket, akkor nagyjából semmin sem érdemes csodálkozni.
Magyarországon nem volt kellő mértékű az újraelosztás - állítja Pogátsa Zoltán. Szerinte az orbáni neoliberális politika kezdetei visszanyúlnak az államszocialista rendszer hatvanas éveire, amióta piaci típusú kísérletezés folyik.
A Paksi atomerőmű bővítése nem biztos, hogy jó ötlet. Sajnos a fidesz megragadt a 70-es években, ezért a már más nemzetek által használt, bevált új technológiára úgy tekintenek, mint borjú az új kapura. Vagy azért, mert az iskolázatlan ember számára varázslatnak tűnnek a modern technológiák, vagy azért, mert a magyar emberek biztonsága egyáltalán nem érdekli őket.
