Érdekes híreket hozott le a 168 óra. Már amennyiben lehet hinni a Blikk híreszteléseinek igen komoly dolgok hangoztak el a Hableányt megborító Viking Szigyn hídján. Bárhogy is, ha igaz, nem túl megnyugtató, hogy a balesetért felelős hajót távozni engedték csak úgy.
Brüsszelben már a nagypályások is kispályás meccseket játszanak. Az uniós politizálásban is az Orbán Viktortól megszokott képmutatás, megtévesztés, szószegés, szabálykerülő trükközés nyert teret. A "hátsó szobákban" kötött alkuk az illiberális demokrácia irányába tett lépések.
Az MTA lerombolását a Fidesz-frakcióban megszavazta Farkas Flórián, aki csak a szolgalelkű Polt Péter ügyészségének köszönheti, hogy nem rabkoszton él. Egy jogállamban minimum már megindult volna ellene az eljárás, de az ügyészség még csak nem is kérte, a mentelmi jogának a felfüggesztését.
Ez az adu lényegében már gyűröttebb, mint a név viselőjének – vagy ha már itt tartunk, az őt Sátánnak kikiáltó Orbánnak – arca. Nem mellesleg ma már jószerével csak a Kormányinfó nevű kabaréesten lehet még valamennyire, igaz egyre kevesebb sikerrel eladni. Érdemes megfigyelni, hogy a kormányhű erők is már csak kötelességszerű reakciót képesek kisajtolni magukból.
Imre Rolandot örökös kudarc és kirekesztés érte a tanulmányai alatt, ám a kitartása megvolt, és szerencsében sem szűkölködött. Most a Corvinus mesterszakos hallgatója, vezetésszervezést tanul. Sok idő kellett elhinnem magamról, hogy képes vagyok erre, de most már tudom – mondja a Baranya megyei Hidasról származó Imre Roland, aki a helyi német nemzetiségi általános iskolába járt. Igen ám, de ebben az iskolában a cigányoknak nem tartottak nyelvórát: amikor jött a németóra, le kellett menniük az alagsorba, úgymond korrepetálásra.
Ételosztás egy vidéki nagyvárosban. A forró napsütés ellenére a sorban - mint eddig mindig- most is sokan álltak. Kisnyugdíjasok, utcán élők, gyermekes családok. Többségük már visszatérő vendég, tudják, minden hónap végén számíthatnak ránk. Miközben a sorban várakoznak, sokan panaszkodnak arra, hogy alacsony a nyugdíj, hónap végére már gyógyszerre sem telik. A hajléktalanok ilyenkor a melegben a hűvöset keresik, sokuk számára az erdő a menedék.
Azon túlmenően, hogy szociáldemokrata és egyben egyik legélesebb bírálója az Európai Unióban. Mint arról beszámoltunk, a magyar miniszterelnök legnagyobb félelmének a Néppártnak írt levelében adott hangot. E félelem tárgya pedig nem más, mint a tekintélyvesztés. Hogy az általa – és lássuk be általunk is – értett tekintélynek semmi köze ahhoz, amit a világ civilizált fele ért a kifejezés alatt látszólag mellékes.
Ott minden bizonnyal valami fontos dolog készül a józan várakozásoknak megfelelően történni. Az Európai Unió pedig – minden ellenkező híresztelés dacára sem szeretne szétesni. Épp ezért a Magyarországon ismeretlen kompromisszumokra is hajlandó. Fontos és nem elhanyagolható különbséget jelent az, hogy az EU a működést, különösen az együttműködést előrébb tartja a személyes vagyonosodásnál.
Valljuk meg, bajok vannak a vasútközlekedéssel, nem kis bajok, de miért pont azzal ne lennének? Ha a MÁV tökéletesen működne a körülötte lassan nem nullára, hanem mínusz egyre amortizálódó országban, az lenne csak az igazán gyanús. És különben is: mindig bajok voltak vele. Már 1977-ben erről írta Moldova György az egyik legsikeresebb riportkötetét.
Megvan annak a bája, amikor a legkevésbé alkalmas ember tart kiselőadást azoknak, akik biztonságunkért készülnek kockára tenni életüket nap mint nap. Igaz, hogy ez a báj meglehetősen halszagú – nem beszélve miniszterelnökünkről – de mit várhatunk egy olyan országban, ahol a rendvédelem pontosan tisztában van azzal, hogy épp csak a legmagasabb körökben mozgó bűnözőket nincs módjuk ítélőszék elé állítani.
Miközben a VOLT Fesztiválon, harmincéves árnyékát nyomatják a köztes időkben, lánykája pedig úgy masírozik drága táskájával a helyszínen, mintha máris az övé lenne, vannak akiknek azért feltűnik, hogy ez a szabadság mégsem az, ami mindenkinek alanyi szinten kijár, sokkal inkább, egy külföldi támogatásokból felfuttatott már dinasztiára készülő család extrém gazdagodása.
Sajnos Debrecenben úgy látszik - legalább is szemétügyben - semmi sem változik. Péntek délután, a szokásos hétvégi vásárlás közben a Laktanya utca végén a fagyizó és a Coop közötti területen jártam, ahol szelektíven próbálják a hulladékot gyűjteni.(Az indok igen prózai volt, az unokám fagyit kért.)
Mint azt már valószínűleg minden olvasónk pontosan tudja, véget ért az ellenzéki főpolgármester előválasztás, melynek eredményeképpen Karácsony Gergely mögé sorakozik fel az ellenzék. Ez az eredmény – Kálmán Olga robbanásszerű teljesítménye tükrében is – várható volt. Ennek dacára a Fidesz is fellélegezni látszik.
Orbán a demokratikus világgal szembeni konfliktusát a bevándorláspárti és a bevándorlást ellenző erők konfliktusának álcázta, miközben még ez sem volt igaz. Az Európai Unióban a befogadó országokban is limitálták a bevándorlást, és az egész Európai Unió (“Brüsszel”) – egyébként Orbán javaslatával összhangban, de Orbántól függetlenül – az Unión kívülre helyezte a menekültváság kezelését.
Azt hinné az ember, hogy a kormányzatban legalább annyi emberi érzés még valahol mélyen maradt, hogy az ifjakat legalább addig megkíméli saját propagandának nevezett műsorától, amíg azok főállású adózók nem lesznek. De ugye az agymosást nem lehet elég korán kezdeni. Ehhez pedig adott minden eszköz és személyzet.
Petőfi Pató Pál ura kel életre, amikor a Fidesz klímavédelmi ügyekben nyilatkozik. Miközben Indiában a nagyon enyhe monszunidőszak egyre súlyosbodó vízhiánnyal fenyeget – jelenleg öt millió ember néz szembe ennek rémével – addig ennek tükrében Gulyás Gergely kijelentése olyan pofátlanság, amit nehéz csak úgy szó nélkül hagyni.
Orbán Viktor friss döntésével tulajdonképpen hadat üzent mindenkinek, aki most él, aki most születik, és aki utánunk következik. Ön fideszes vagy DK-s, jobboldali vagy baloldali, konzervatív vagy liberális? Egy szempontból teljesen mindegy. Ha annyiban hagyjuk a jelenlegi kormányzat tettekben klímatagadó politikáját, a saját gyermekeink jövőjét áldozzuk fel. A helyzet az, hogy nincs több időnk, most kell lépni.
Isztambulban a törököknek volt merszük megbuktatni Erdogan elnök főpolgármesterét, Prágában százezrek tüntettek a korrupt miniszterelnök ellen. Mi, magyarok, nem a szabadságot szeretjük, hanem a szabadságharcot.
Miközben az ellenzéki polgármester-jelöltek előválasztása a jelek szerint mozgósítani tudta a főváros ellenzéki választókat, annak dacára is, hogy valódi választás idején minden bizonnyal megkísérli majd a kormány elkenni az eredményeket. Annak dacára is, hogy Tarlós István főpolgármesterként nem sokat tudott hozzátenni Budapest működéséhez. És a Fidesz ahelyett, hogy arra alkalmasabb jelöltet állítana, ragaszkodik (nem olyan) jól bevált flegma katonájához.
