Az első világháború után Bécsben gyökeret vert az, amit ausztromarxizmusnak neveztek el. Az irányzat nem igazodott sem a szovjet rendszerhez, sem a német szociáldemokráciához, az adózás, a lakhatás és a kultúra területén alakította ki szociálpolitikáját. Ez a megközelítés később hatással volt a Francia Szocialista Párt egy részére is.
2001. szeptember 11-én a világtörténelem fordulatot vett, amikor két, az al-Kaida terrorszervezet által eltérített utasszállító repülőgép becsapódott a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba – az összehangolt öngyilkos merényletsorozat örökre leszámolt a ’90-es évek tartós békéről szőtt álmaival, és beindította a terrorellenes háború korszakát.
És azt ismerik, amikor a főispán színarany csodaszarvas hátán, egy miniszteri tanácsadó kíséretében, hat és fél méteres szikláról szökellve kergeti az inflációt és a gázárakat, miközben a Kreml bástyáiról doni kozákok kórusa zeng Volga-dalokat, a karéneket pedig időnként megszakítja harsány hahotázásuk?
Kérem vissza a jogomat. Ami formálisan megvan: még az Alaptörvény is kimondja a világnézeti szabadságot . Ami ugyebár magába foglalná a vallásszabadság mellett a vallástalanság szabadságát is. Csak éppen nap mint nap érzékeltetik velem: erkölcsileg nem vagyok egyenlő. Ha egyszer nem vagyok vallási értelemben hívő, akkor bizonyára önző, elvek és értékek nélküli, emelkedettebb gondolatokra képtelen emberi véglény vagyok, olyasmi, mint Madách tragédiájában az eszkimó szín szerencsétlenjei.