Ilyenkor, jelentős, vagy annak minősíthető társadalmi események, mint az előválasztás előtt/alatt/után felizzanak a hivatásos magyarázók és váteszek agytekervényei: lehetőleg valami bombasztikus definícióval, jelzővel, levezetéssel szolgálni, hogy bevéshessék nevüket az örökkévalóságba!
Sokakat meglepett a tegnapi bejelentés, hogy október utolsó hetében Budapestre jön Marine Le Pen. Arról mindenki tudott, hogy Orbán évek óta ostromolja egy találkozóért, jogos a kérdés tehát, Le Pen számára ennek miért épp most jött el az ideje?
Ne kerteljünk, ami az előválasztás első fordulója után Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter között zajlott, az valójában nem volt más, mint egy politikai kivégzés, ami bizonyos körülmények egyidejű együttállása miatt öngyilkosságnak tűnt, illetve annak lett feltüntetve.
Mintha legalábbis lenne valódi tétje annak, ki lesz az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje, mintha bárkinek is lenne bármikor esélye Orbán rendszerében demokratikusan leváltani Orbánt, úgy elszabadultak az indulatok az ellenzéki előválasztás második fordulójára.
Nem tudom, miért, talán, mert így vagyok összerakva, talán, mert a társadalmi leszakadás problémájában dolgozok, vagy, csak mert igazságtalannak tartom, hogy tömegek élnek esélytelenségben, a pénzzel való villogás nagyon taszít, és egyszerűen felfogni sem bírom azokat a viszonyulásokat, amelyekhez nem tudom, miféle teljesítmény juttat hozzá embereket.
