A rendszerváltás kezdetének nevezett esemény 30. évfordulója alkalmából csendes ünnepséget tartottak több helyszínen is. Az esemény több szempontból is figyelemre tarthat számot. Első körben azt kell belátnunk, hogy nem ok nélkül maradt különösebb hírverés nélkül Nagy Imre újratemetésének évfordulója.
Kevés olyan szervezet létezik a világon, amelyik szeretne már NEM létezni. A WILPF (Women International Leage for Peace and Freedom) pacifista nemzetközi feminista nőszervezet 100 éve nem képes – a legjobb akarata ellenére sem – feloszlatni önmagát.
Az újságírás megtanítja művelőjét részvétlenné válni. Az általános közutálat, az értelmetlen vádaskodások, és a minősíthetetlen fizetés gyorsan cinikussá és keserűvé teszi az embert. És bár minden alkalom ugyanúgy kezdődik el, egy fehér lap várja, hogy nem ritkán szennyes dolgokkal értéket adjunk neki, a megjelenést követő napon már csak egy pár kilobájtnyi érdektelen adattá aljasul. A nyomtatott sajtó esetében úgy is fogalmazhatunk, hogy ami ma hírérték, abba holnap már a szemetet csomagolják.
Jubileumi évünk van ismét, 30 év, a múltba révedésnek emlékezetpolitikai komisszárja is van, az ötvenhatos hatvanadik évfordulón jól bevált Schmidt Mária – találgathatjuk ezúttal ki lesz a Dózsa Lászlója. Hiánypótlóan „Rendszerváltáskutatási Közintézet” is alakult, elnök-vezérigazgatója Bíró Zoltán szaktudós, aki a hajdani MDF-ben a későbbi miniszterelnök, Antall József ellenfele volt, érdemes pillantást vetni.
Kár, hogy ezt a Hableány katasztrófája kapcsán volt képes kiejteni az arcán. Azt gondolná az ember, hogy még egy olyan arrogáns politikusban – mint amilyen Orbán is – legalább az kínos esetekben feléled a részvét. Persze aki ismeri Orbán Viktort és nem egy szektás barlangban töltötte élete eddigi részét, az tudja, hogy a miniszterelnökben annyi az együttérzés, mint Medvesajtban a brummogás.
Mint arról nemrégiben mi is beszámoltunk, ismét nem kívánt reflektorfénybe került a bukott és börtönre ítélt macedón miniszterelnök, Nikola Gruevszki. Balszerencséjére éppen egy olyan lakásban volt eleddig ismeretlen jellegű találkozója, ami mellett a 444 szerkesztősége működik.
A történet 2017-ben kezdődött, amikor megismerkedtem a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat egyik elhárító tisztjével, Nóra őrnaggyal, akivel kapcsolatunk romantikus irányban haladt. Köztudott, hogy Magyarországon a hivatalok szeretik rendre a saját fontosságukat felmutatni és hangsúlyozni. Nincs ez másképpen a katonai nemzetbiztonsági szolgálat szervezeti egységein belül sem.
És persze nem dicséretek sorát mondta el. Nem különösebben meglepő módon. Legalábbis sokkal kevésbé meglepő, mint az a tény, hogy ha valakinek, hát Schmidtnek nem kellene széljobbos lapoknak nyilatkozgatnia. Mivel – bár ő Orbán Viktor és az alom más, a kenyéradó kézbe harapó társával együtt elhagyta a tanításokat – mégis csak Soros György pénzén tanulhatott.
Megvan ennek is a maga bája. Egy károkozó kórokozó – hogy ne nevezzük vírusnak belügyminiszterünket – jelenik meg ott ahol már amúgy is kész a baj. Nem túl hatásos, de gesztusnak elmegy. Azok után, hogy csak több nap késéssel végül tegnap sikerült kiemelni a szerencsétlenül járt hajót, a belügyminiszter is szükségét érezte, az ügyben elkötelezett politikus pózát felöltve megjelenni a helyszínen.
Sorra jelennek meg az írások, a tényfeltárások, a korábbi posztok levelek és a felháborodott publicisztikák melyből az rajzolódik ki, hogy finoman szólva is Gyurcsány Ferenc bizony csúnyán átverte Karácsony Gergelyt. - írja a hirhugo.hu.
Ami jó ideje sejthető volt, bekövetkezett, Darmanesti, magyarul Dormánfalva önkormányzata román parcellát alakított ki és emlékművet állított az úzvölgyi első világháborús sírkertben, ahol többségükben a Monarchia első világháborúban elesett áldozatai nyugszanak, köztük magyarok számosan. - írja a 168ora.hu.
Nem egészen érthető számunkra, hogy egy olyan politikai hulla, mint amivé a volt miniszterelnököt válogatottan gusztustalan módszerekkel a Fidesz tette, mennyiben lehet hatásos adu újra számukra? 2006 óta eltelt tizenhárom év, ennyi idő alatt az egész annyira szájbarágós lett, hogy inkább gyanús a dolog, mintsem hihető.
Zavarba ejtő törvényjavaslatot nyújtott be Semjén Zsolt, a KDNP elnöke. Az állítólag mélyen keresztény miniszterelnök-helyettes ugyanis médiaszolgáltatással kapcsolatos törvénymódosításban azt javasolja, hogy a jövőben normál tévécsatornán is lehessen pornót sugározni.
Nikola Gruevszki jelenléte Magyarországon önmagában is felér egy diplomáciai konfliktussal. Hát még, ha nem is igyekeznek eldugni őt. Márpedig amióta csak – kalandos és magyar közreműködéstől sem mentes szöktetését követően – betette lábát kicsiny hazánkba, úgy jár-kel a volt macedón miniszterelnök, mintha nem várna rá letöltendő börtönbüntetés.
Nem hinném, hogy valaki is véletlennek gondolná, hogy az úzvölgyi temető körül kialakult konfliktus éppen akkor pattant ki, mikor javában állt a választási kampány. A mi tájainkra a spontán etnikai (főleg magyar–román) csoportos konfliktusok nem igazán jellemzőek, kulturálisan ennek itt nincs hagyománya, és elég sokat kell rajta dolgozni, hogy valami látványosabbat ki lehessen provokálni, ha úgy hozza a sors, hogy a politikában valakinek hirtelen nagy szüksége lesz rá.
Hiába a magabiztos nyilatkozatok, hiába a gőgös ünneplés és az udvari elemzőnyaloncok kábult nyelvcsapkodásai: Orbán Viktor bizony elszámolta magát. Kétségkívül rutinos szerencsejátékos, de lássuk be, most rossz helyre tette a zsetonokat.
