Orbán Viktor a világ minden táján talál követésre méltó barátokat, példaképeket!
Nehéz helyzetben vagyok, mert mélységesen tisztelem L. Ritók Nórát az empatikus felfogásáért, az elméleti tudásáért és a hatalmas munkáért, amit évtizedek óta végez a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek oktatása, beillesztése körében, most mégis alapos kritikával kell illetnem a 444-ben vele megjelent interjúban elhangzottakat.
Mi a gond a IX. kerületbe tervezett Szenes Hanna falfestménnyel? - teszi föl, és válaszolja is meg nyomban kitűnő írásában a kérdést a Magyar Narancs publicisztikai rovatában a nevével – legalábbis számomra – sajnálatosan rejtekező szerző.
A dolgok nem változnak a tébolydában! Csak a publikum!
Orbán, részben totálisan elszigetelődve Európában, részben azonban itthon újabb, a korábbiaknál is biztosabb kétharmad, sőt, ha a szatelit Toroczkai-pártot is figyelembe vesszük, kis híján háromnegyed birtokában, főként pedig ennek a hatalmas előnynek a megőrzése érdekében újabb "nagy menetelésbe" kezdett.
Tamás Gáspár Miklós posztfasizmusnak nevezi (nem minden alap nélkül, hiszen fasizmus már létezett), én azonban a találóbbnak érzett pre-fasizmus elnevezéssel írom le mindazt, mely átmeneti korunkat, a polgári demokrácia haldoklását és a fasizmusba torkolló jövőt jellemzi.
Utánpótlás! Az nincs! Mármint az ellenzéki politikai elitben.
Orbán Horthy rendszere ideológiai alappilléreinek (demokrácia-ellenesség, antikommunizmus, antiszemitizmus, irredentizmus) másolásában, az első három után törvényszerűen és előre láthatóan, szép sorjában eljutott a negyedikhez, az oly sok magyar szívnek kedves határrevízióhoz.
Tóta W írt igen tanulságos cikket a HVG-ben: "A dilivonaton nincsen fék".
