Vannak helyzetek, amikben nem lehet jó választ adni egy bizonyos kérdésre. Ezt Kósa Lajos, kormány hivatalból tartott hülyéje igazolhatja. Jelen írásunk persze nem, vagy inkább nem teljes egészében Kósa viselt dolgairól szól, arra ugyanis – képességei ismeretében – képtelennek tartjuk, bárminemű propaganda kigondolására. Nem, ezúttal a kormány bevándorlásellenes politikájának sajátosságai szúrtak szemet a Wall Street Journalnak.
Ha a miniszterelnök hülyeségeket beszél, annak oka van. Pontosabban célja. Más, meg nem nevezett tisztségviselőkről ezt nem merném teljes határozottsággal állítani. A közéletben vannak „spontánhülyék” is, őket - szemben a tudatos „direkthülyékkel” - nem volna szép őszintétlenséggel gyanúsítani. Ilyenek, és kész. A kormányfő távolról sem hasonlít rájuk. Akkor mond zöldségeket, ha ezek építőelemei az aktuális mítosznak. A régi mesemondók is tisztában voltak vele, hogy hétfejű sárkányok nincsenek, de jól illettek a mesébe.
A népességfogyás oka a két világháború iszonyatos embervesztesége - legalábbis Orbán Viktor szerint, aki erről a csütörtöki családügyi konferencián beszélt. Bolgár György Az igazság (egy) pillanatában felhívta a figyelmet arra, hogy Európa népessége sokat nőtt a világégések óta, a csökkenő gyerekszám pedig az életszínvonal növekedésével függ össze.
A Fidesz még mindig azt a lendületet szeretné használni, melyet 2015 nyarán szerzett a menekültellenes kampány beindításakor. Kétségtelen, a migránsozás sokat hozott a konyhára, egy önkormányzati választás esetében azért mégis elég anakronisztikus dolog, hogy ellenzéki győzelem esetére a déli határkerítés lebontásával riogatják a választókat. Eleve nem önkormányzati hatáskör a határzár, ugyanakkor az ellenzéki pártok szótárában nem is szerepel a kerítés szó, mivel a menekültek számának radikális csökkenése miatt ez a téma finoman szólva sem kurrens napjainkban.
Megvan az előnye annak, ha az ember jól megy férjhez. Tudhatja ezt Polt-Palásthy Marianna is, aki a legfőbb ügyészünk (nevezzük inkább a Fideszhez köthető bűncselekmények elsikálásáért felelős munkatársnak) harmadik feleségeként szép karriert tudhat magáénak. Senki nem irigyli el tőle a Magyar Nemzeti Banknál betöltött ügyvezető igazgatói pozíciót, melynek felmondási idejét töltötte júliusban. Számunkra öt millió forint meglehetősen nehezen elszámolható gázsi, különösen, ha Matolcsy György bankjáról van szó.
A kormánypárt kezd kifogyni az adukból. Kétszer egymás után Sorost mégse húzhatják ki a cilinderből, mert közönség, mármint a magyar nép tűréshatára is – bár ez nem megerősített állítás – véges. És ki tudja, mikor jön el a pillanat, amikor valakinek végképp tele lesz a kalucsnija a Fidesz süketelésével.
Metró. Nekem még szinte hajnal, rég nem volt dolgom házon kívül ennyire korán. Ismeretlen utastársaim ránézésre jobb társaság, mint akikkel olykor délután utazom. Jobban öltözöttek, nincs izzadságszag – nem egy évtizedekkel korábbi korszakot idéznek fel bennem. Mindazonáltal ez itt idegen, nem e földi világ. Senki nem szól egy szót a másikhoz, senki nem vet egy pillantást senkire – tetszhalottak cserélődnek állomásról állomásra.
Akik vették fáradságot – és nem farokméregetésre használják a politikát – és odafigyeltek a Fidesz és első sorban Orbán Viktor pályafutására a kezdetektől, még emlékezhetnek rá, amikor 1998-ban az ellenzék azóta példátlan egységet alkotva kivonult a Parlamentből. „Úgy látszik, a Ház ellenzék nélkül is működik, talán nem lesznek olyan élvezetesek a viták, és elvesztünk néhány megfontolásra érdemes érvet is.”
Tavasszal már eljátszott a gondolattal a Századvég Intézet, hogy miként lehetne „megfogni a felhőt”, szabályozni a közösségi médiában, elsősorban a Facebookon megjelenő tartalmakat, és arra szorítani a szolgáltatókat, hogy ne korlátozzák a kormánynak tetsző álhíreket.
A Klubrádió műsorában elárulta, hogy rendezőként agresszív, ha a maximumot akarja kihozni valakiből, akkor nem ismer se istent se embert. Színészként viszont szereti, ha pontosan megmondják, hogy mit kell csinálni. A magyarázat: a két munka során egész mást kell használnia magából az embernek.
Ez az üzenet biztosan eljut a címzetthez: „Viszlát a sitten, Döbrögi!”- üzeni öles betűkkel a felirat a Szent György téren felállított sátor falán, ráadásul az utolsó három karakter az ismert O1G-rövidítést formázza, a nagyobb hatás kedvéért.
Újabban súlyos neuronpusztulás fenyegeti azon funkcionális idiótákat, akik a politikai hatalom kedvéért adták el gerincük mellett józan eszüket is. Már ha volt nekik olyan valaha. A pénz bűvöletében kevés dolog marad fontos és az előrelátás, a puszta racionális szemlélet véletlenül sem tartoznak ezek közé.
A médiamanipuláció nem újdonság. Különösen Magyarországon nem az. Mindenki, akinek egy aranyhal képességeit meghaladó intelligencia jutott osztályrészül pontosan tudja, mennyire szerettek élni ezzel az eszközzel a szocializmus és a kommunizmus idején is.
Durva túlárazásnak tűnik ahhoz képest, hogy a Fidesz nevében korábban az a Kocsis Máté ígért tized ekkora költségvetést, aki nem mellesleg a kézilabda szövetség elnöke is. Nem tiszta ugyan, hogy milyen kvalitások alapján kapta meg a kényelmes pozícióját, de ez is egy olyan rejtély, aminek megfejtésére más tollak már épp elég kísérletet tettek.
Mindenkinek volt az életében valaki, aki híres volt túlzó handabandázásáról. E sorok írójának abban a balszerencsében volt része, hogy a lakótelepen, ahol felnőtt a jelek szerint állandó klubhelysége létesült Münchausen báró örököseinek. Így aztán különös készség birtokába jutva nagyon könnyen felismerem a durva túlzásokat. Nevezzük „süketelésszenzornak”.
Abból, ahogy a Parlament bajszos fantomja – és a legcsekélyebb következmény nélkül – pofátlanul belehazudhat a világba, világosan látszik, mennyire alacsonyan van a magyar nép általános műveltsége a 21. században. Mondjuk olyan oktatás mellett, amit anno Mária Terézia is úgy volt kénytelen ráparancsolni az országra, ez aligha lehet meglepő. És valóban, oktatásunk a 18. század óta annyit sem mozdult előre, mint a szorulásos menyét piszka télen.
Erre azért még azok sem feltétlenül számíthattak, akik nem osztják a Fidesz hazugságait. A EP választásokon a hetvenes évek óta meglehetősen érdektelen volt a szavazás a választók körében. Ehhez képest is durva, hogy csak Magyarországon 14 %-al ugrott meg ez az érték.
Akármilyen higgadtan és körültekintően ír az ember, ha szóba hozza a zsidókérdést, a közönség a szokásos szenvedély- és indulatformulákkal fog válaszolni, fölújulnak az ősidők óta rögzött-beidegzett patológiák, előítéletek, hagyománytöredékek. Ezen nem lehet segíteni. - írja a merce.hu.
