Hihetetlen élményt jelent a Fidesz valaha volt szépfiújának minden megnyilvánulása. Azon túlmenően, hogy addig is erősen viszonylagos sármját több kormányváltással ezelőtt maga mögött hagyta, nem sikerült egyéb rossz szokásairól leszoknia. Igazán sajnálatos.
Kiválóan szemlélteti, hogyan kell a törvénytelen üzletek körül gyűrűző botrányokat feláldozható senkik nyakába varrni. Egy kormányzati szinten működő bűnszervezeten belül is megvannak a különböző konfliktusok. Nem kell hozzá zseninek lenni, hogy megértsük, Lázár János sem örvend osztatlan népszerűségnek pártján belül.
Az utóbbi években azt láthatjuk, hogy a „fejlett, nyugati” országokban világszerte meginog a demokrácia és mindenütt populista pártok és vezetők veszik át az irányítást, valamilyen diktatórikusabb berendezkedés felé mozdítva el országaikat. Ez alapján azt is gondolhatnánk, hogy eljött a demokrácia alkonya.
Mintha másra nem is lenne szükség sem itthon sem a tengerentúlon, mint templomokra. Nem teljesen világos, hogy erre miért volt szükség, de újabb kétmilliárd forintot szívott el az álkereszténység e teljeséggel szükségtelen nagyvonalúsága. Valamiért a gyér külügyér – vagy inkább az őt dróton rángató Orbán - úgy érezte, hogy itt az ideje nyitni Mexikó felé.
Időszerű volt a hazai értelemben is nagy botrányokkal felérő és minden – ellenzéki és civil – ellenállás dacára érvényesített módosítást nemzetközi terepen is megvizsgálni. És bár a dolog tüntetéssorozatba torkollt, itthon befulladt, de az Európai Bizottság számára az is egyértelműnek tűnik, hogy a döntéshozatalnak e meglehetősen vitatott, obszcén formája elfogadhatatlan.
Meglehetősen primitív gondolat annak tükrében, hogy a legkülönfélébb vallásokat sok más közt használták már erőszakos cselekmények, vallási háborúk szítására. Ehhez persze kellően elvakult hívek is kellenek és csodák csodája a két politikai szélsőség közt csapongó magyar nép erre kiválóan alkalmas.
Tizenhét éve annak, hogy a Boston Globe Spotlight rovata leleplezte a papi pedofíliát Bostonban. Ez pedig világméretű lavinát indított el. Mint kiderült, a gyerekeket molesztáló papokat igen komoly, nem ritkán az érsekségig nyúló rendszer fedezi. A botrány globális problémává vált. Miközben a katolikus egyházat világszerte szembesítette titkával a dolog, Magyarország valahogy kimaradt ebből a szórásból.
Még nem tudható, mikor kerül sor az Európai Néppárt háromtagú tanácsának tervbe vett magyarországi látogatására. A vizit végén jelentést kell tenniük a párt elnökségének, mennyiben felel meg a kialakult magyar intézményrendszer a Néppárt normáinak. Nem akarunk elébe vágni az eseményeknek, de néhány megállapítás már így is ide kívánkozik.
Orbán Viktor talán maga is rájött immár, hogy Magyarországot lényegében minden nem halálos, kvázi törvényes módszerrel kizsigerelte. Nincs már mit elrabolni az EU törvényei jelentette korlátok között. Így nagyobb vadra készül. Ahogy azt Václav Havel is megmondta, nem csupán hazánkra, de Európára is fenyegetést jelent Orbán.
Megvan az előnye annak, ha valaki jó helyen épít kapcsolatokat. Régi igazság nemde? De talán éppen ezért lehet nagyon fura az, ha valaki olyan magasra felnyalta magát, mint Bayer Zsolt, az ugyan miért szorul egy önkormányzati lakásra? Amit mindössze 32 ezer forintért bérel.
A világ megháborodásában tagadhatatlan szerepe van annak, hogy hülye emberek hülye politikusokat ültetnek a saját nyakukra. Csakhogy a hülye politikusok hülye döntésekkel tovább hülyítsék a már amúgy is pszichopatológiai jeleket mutató társadalmat. Öngyilkos kör.
Mindössze annyi, hogy ezáltal esély nyílik az emberiség megmenekülésére a most már elkerülhetetlennek látszó klímakatasztrófa (túlmelegedés), a metán-kiszabadulása a fagyott talajokból és a Föld mágneses pólus-cseréje külön-külön is végzetes hatása ellenére.
Bizony, meg is kell fizetni az egyenruhás bérgorillákat, különösen akkor, ha teljesen törvénytelenül járnak el. Ez tűnik legalábbis a legvalószínűbb oknak, amiért a kormány ekkora összeget hajlandó átjátszani egy egyébként meglehetősen vitatott biztonsági protokollt követ – ha egyáltalán beszélhetünk bármilyen protokollról esetükben.
Nagy kár, mondhatnánk, akkor talán még menthető lenne. Azonban, mint azt a magyar nép a saját bőrén volt kénytelen megtanulni, A miniszterelnök, annyira elvakult immár a hatalom hajszolása közepette, hogy akkor sem tudna megváltozni, ha feltett szándéka volna. Természetesen ez szóba sem jöhet.
Egyre többször jut eszünkbe a magyar miniszterelnök szerepléseit látva a „nyomják Krahácsot!” szállóigévé vált mondás Baktai Ferenc kabaré-jelenetéből. Olyan helyzetekre használjuk ezt a kesergést a magyarok, amikor úgy érezzük, hogy az egész világ összefogott ellenünk.
Amivel egyben beismeri korábbi hazugságát is, miszerint Magyarország jogállam lenne. Különös dolog, hogy a legvadabb állításokat is szemrebbenés nélkül képes kiejteni száján a gyér külügyér. Kár, hogy ennyiben ki is merül minden tehetsége. Nincs ebben semmi, a valódi (értsd független) média mindig szálka volt a posztszoc pártok szemében.
Egy jobb világban bestsellert ihlető történet címe is lehetne. Addig azonban meg kell elégednünk egy újabb „olcsó” cikkel. Mert ugye a kormány ugyan igyekszik hangsúlyozni, hogy mindent megtesz az egészségügy rendbetételéért, a problémákról nem nagyon mer beszélni. Ami nem is csoda, annak tükrében, hogy a nem kormányzati források meglehetősen gyászos képet festenek az elfekvőnek is inkább hasonlító kórházakról, a személyzet hiányáról.
Ami mondjuk Európa civilizáltabb részére eddig is igaz volt, de nekik nincs más választásuk, mint eltűrni az EU agresszív kismalacát. Mert ugye tudjuk jól, hogy nem a néppárt rúgott valagba minket, hanem így örülünk a döntésnek. Mindenesetre e jellegzetesen magyaros magatartásnak a híre valahogy eljutott Angolába is.
Képzeld el, hogy iskolába szeretnéd küldeni a gyerekedet és egy fillért sem kell költeni tankönyvekre, mert minden tananyag elérhető online. Vagy azt, hogy külföldön megbetegszel, és az orvos egy kattintással lehívja az otthoni kórtörténeted. Vagy azt, hogy egy állami mesterséges intelligencia elkészíti helyetted a céged könyvelését és intézi az adózást is. Mindez hamarosan valóság lesz Észtország lakosságának; egy alig 1,3 milliós országnak, ahol már évek óta online szavaznak, blockchainen üzemeltetik a kormányzati infrastruktúra egy részét és egységesített, digitális személyazonosítóval is rendelkeznek az állampolgárok. Bő két évtized alatt Európa, sőt talán a világ egyik legjobban digitalizált országává vált Észtország, megnéztük, milyen újításokra készülnek.
Ma már nemcsak igazságos királyok, de párthű gazemberek is inkognitóban igyekeznek elkerülni a nemkívánatos figyelmet. Nem is csoda, hiszen – ha vissza is szorultak az igazság lelkes keresői – máig vannak kínos kérdéseket feltenni kész emberek. Talán ez indokolja Németh hirtelen támadt félénkségét.
