h i r d e t é s
Meghalni reménnyel jobb, mint élni reménytelenül. Ezt Európában kevesen értik. Pár pszichológus kielemzi és megállapítja: beteg gondolat és radikalizmusra utal, hiszen öngyilkosságra sarkall. Pedig fordítva. Ha ezt a gondolatot a helyére tesszük, akkor az életnek ad értelmet.
A fáraó egész életében saját halhatatlanságának állított emlékművet. Ha a piramisra nézünk ez erről tanúskodik. De ugyanakkor az a többmillió kőhalom azt is sugallja, hogy emberéletek ezreinek kellett odaveszni, míg ez megépült. Az ő halhatatlansága többezer elmúlással párosult. Igaz, erre kevesen figyelnek oda, mert mindenkit megigéz a lenyűgöző méret, tudás, technika. Hát, ennyit ér az élet!
Hogy függ össze az etika és morál, az egyénnel? Sehogy. A mi gondolkodásunkban az etika, morál és minden más, amit kívülről adagolnak be, nem illeszkedik automatikusan az egyén valóságába. Várj, elmagyarázom, mielőtt idegességedben negatív hozzászólásba kezdesz.
Egy történetnek van egy kimondott és kimondatlan része. Általában a kimondatlanban van a lényeg. Intelligencia kérdése felbontani a történetet és a kimondott rész leválasztása után megfejteni a hátteret, motivációt, majd eljutni egy olyan tartalomig, ami megközelíti a valóságot.
Egy üzletember, vagy a közéletben aktívan résztvevő valaki minden figyelmével összpontosít a világra, melyben él. Ez az ő tere. Lehet az gazdasági, politikai, kulturális tér, de mindenképpen földi tér, tehát racionális. Korábban már írtam a racionális és irracionális térről, de most továbbmegyek.
A nyugat két szót nem akar hallani az Iszlámmal kapcsolatban: kalifátus és sharia. Pedig e két szó korszerű értelmezése nélkül az Iszlám világgal nem lehet konfliktusok nélkül együtt élni. Ehelyett ezeket valami középkor előtti förmedvénynek kommunikálja, amitől az emberiséget meg kell menteni. De, mint tudjuk, a szavaknak ereje van. Ha valamit sokáig így kommunikálnak, azzá is válik.
Lehetséges, hogy azt várják tőlem, hogy a trianoni békeszerződésről beszéljek, történelmi igazságról, netalán igazságtalanságról. De arra gondoltam, hogy más irányba induljak, s egy fiatalkori emlékkel kezdeném.
A Petró dollár rendszer az 1970-es évek elején jött létre. Richard Nixon elnök és államtitkára, Henry Kissinger attól tartottak, hogy a nemzetközi aranyfedezet elhagyása a Bretton Woods egyezmény alapján (egyre növekvő amerikai kereskedelmi deficittel és a folyamatban lévő vietnami háborúval járó hatalmas adósságokkal) csökkenteni fogja az amerikai dollár iránti relatív globális keresletet. Találkozók során az Egyesült Államok - amelyet akkori Henry Kissinger amerikai államtitkár képviselt - és a Szaúdi királyi család között megállapodás jött létre. Az Egyesült Államok katonai védelmet kínált Szaúd-Arábia kőolajterületei számára és cserében a szaúdiak olajértékesítésüket kizárólag az US dollárban árazzák (más szavakkal, a szaúdiak minden más valutát - az amerikai dollár kivételével - megtagadnak olajkivitelük ellentételezésére).
Számomra tényleg végtelenül lehangoló az, ami most Trianon 100 évfordulójának apropóján történik. És természetesen nem a Fidesz nacionalista, soviniszta, uszító örjöngése tölt el csalódással, mert tőlük éppen ezt vártam, hanem az ellenzék és "szellemi holdudvara" egy részének ellenséges, értetlen és érthetetlen indulatos méltatlankodására amiatt, hogy Karácsony Gergely egy perces néma megemlékezésre hívja a főváros lakóit az évforduló napján.
A történet megértéséhez tudni kell, hogy visszavonult életet élek. Emberekkel kapcsolatot nem tartok, vagy csak korlátozottan. Egy kalandokban és tanulmányokban gazdag életem volt. Ami ebből publikus, közre adom. Könyveim társaságában töltöm napomat. Csak napkelte előtt mozdulok ki, futok egy órát és mire a nap felkel már szobámban vagyok. Kerülök embert, forgalmat, zajt.
Hiszek a Túlvilágban és a Végítéletben, de abban nem hiszek, hogy tömegeket lehetne a Túlvilág ígéretével ma hosszútávon manipulálni. Biztos vannak fanatizálható csoportok, akiket dekadens társadalmi helyzetük, elszegényedésük rávihet mindenféle őrült tettre, főleg, ha külső erők tesznek róla. De azt nem tartom valószínűnek, hogy a Túlvilág ígéretével az emberek tömegesen sutba vágnák egész evilági boldogulásukat, ahogy az a középkorban teljesen elfogadott volt. De tudunk példát erre a közelmúltból is.
