Azt eddig is nagyon jól tudtuk, hogy Orbán Viktor magasról szarik a nép fejére, épp ezért az ő szájából hallani, hogy a magyarok „úgy érzik, most jó idők járnak”, felveti többek közt azt a kérdést, hogy kiket is nevez Orbán magyarnak. Merthogy annak ténye, hogy soha ennyi súlyos depresszióval küzdő polgára nem volt még az országnak, nem igazán támasztja alá a miniszterelnök állítását.
Az országgyűlés előtt levő köznevelési törvény módosítása kapcsán (melynek egyéb vonatkozásairól itt és itt írtunk) várhatóan napokon belül döntenek a magántanulói státusz eltörléséről; félő, hogy sok gyermeket a szülő akarata ellenére vissza akarnak kényszeríteni az állami iskolába.
Ez ebben a formában nem teljesen igaz, a rendőrség mindent elkövetett annak érdekében, hogy a Fejér megyei 2-es választókörzetben vélhető, majd pedig megállapított választási csalás szálait véletlenül se tudja felgöngyölíteni. Nehéz mással magyarázni egy olyan nyilvánvaló kifogást miszerint bár csalás bizonyítást nyert, annak a leghalványabb következménye sincs. Ilyen is csak Magyarországon fordulhat elő.
Ezzel lényegében komoly patthelyzetbe keverve a Fidesz „legszebb ifját”. Na persze itthon ezt nyilván úgy igyekeznek majd letolni a torkunkon, hogy a magyar kormány a legjobb jelöltjét nyomta be e hivatalba. Ugyanakkor azt is el kell ismernünk, hogy a Néppárt nagyon el lehet keseredve, ha fideszes politikusokat javasol öt intézmény alelnöki pozíciójába és egyet koordinátornak.
Emlékszünk, közel három éve a miniszterelnök a parlamentben, egy a vagyonosodását firtató kérdésre azt mondta: Sosem voltam vagyonos ember, nem is vagyok, nem is leszek.". Majd hozzátette: " A rendszerváltáskor dönteni kellett, hogy valaki politikus lesz, vagy üzletember, én döntöttem, ennek a következményeit vállalom."
Nem kis célt tűzött ki a kormány elénk azzal, hogy 2030-ra Közép-Európa vezető turisztikai térségévé váljon Magyarország. Volt már pár ilyen hamvában holt ígérgetése a Fidesznek, mint az olimpia és bár elálltak tőle, máig derülnek ki súlyos, nem vállalt költségek köszönhetően a szervező némileg megkésett vallomásának.
Mintha nem lenne fontosabb dolog, amire ezt az összeget, ami majdnem 100 milliárd forintot tesz ki. Ami igencsak jóleső hiánypótlás lehetne az egészség-, vagy az oktatásügynek, hogy az igazságügy elmaradásairól ne is beszéljünk. De kormányunknak ennél nagyratörőbb vágyai vannak, hiszen mi egyébért kellene újra tengerészetbe fognunk, úgy hogy momentán magyar fennhatóságunk egyetlen tengeri szakaszon sincs.
Érdekes híreket hozott le a 168 óra. Már amennyiben lehet hinni a Blikk híreszteléseinek igen komoly dolgok hangoztak el a Hableányt megborító Viking Szigyn hídján. Bárhogy is, ha igaz, nem túl megnyugtató, hogy a balesetért felelős hajót távozni engedték csak úgy.
Brüsszelben már a nagypályások is kispályás meccseket játszanak. Az uniós politizálásban is az Orbán Viktortól megszokott képmutatás, megtévesztés, szószegés, szabálykerülő trükközés nyert teret. A "hátsó szobákban" kötött alkuk az illiberális demokrácia irányába tett lépések.
Az MTA lerombolását a Fidesz-frakcióban megszavazta Farkas Flórián, aki csak a szolgalelkű Polt Péter ügyészségének köszönheti, hogy nem rabkoszton él. Egy jogállamban minimum már megindult volna ellene az eljárás, de az ügyészség még csak nem is kérte, a mentelmi jogának a felfüggesztését.
Ez az adu lényegében már gyűröttebb, mint a név viselőjének – vagy ha már itt tartunk, az őt Sátánnak kikiáltó Orbánnak – arca. Nem mellesleg ma már jószerével csak a Kormányinfó nevű kabaréesten lehet még valamennyire, igaz egyre kevesebb sikerrel eladni. Érdemes megfigyelni, hogy a kormányhű erők is már csak kötelességszerű reakciót képesek kisajtolni magukból.
Imre Rolandot örökös kudarc és kirekesztés érte a tanulmányai alatt, ám a kitartása megvolt, és szerencsében sem szűkölködött. Most a Corvinus mesterszakos hallgatója, vezetésszervezést tanul. Sok idő kellett elhinnem magamról, hogy képes vagyok erre, de most már tudom – mondja a Baranya megyei Hidasról származó Imre Roland, aki a helyi német nemzetiségi általános iskolába járt. Igen ám, de ebben az iskolában a cigányoknak nem tartottak nyelvórát: amikor jött a németóra, le kellett menniük az alagsorba, úgymond korrepetálásra.
Ételosztás egy vidéki nagyvárosban. A forró napsütés ellenére a sorban - mint eddig mindig- most is sokan álltak. Kisnyugdíjasok, utcán élők, gyermekes családok. Többségük már visszatérő vendég, tudják, minden hónap végén számíthatnak ránk. Miközben a sorban várakoznak, sokan panaszkodnak arra, hogy alacsony a nyugdíj, hónap végére már gyógyszerre sem telik. A hajléktalanok ilyenkor a melegben a hűvöset keresik, sokuk számára az erdő a menedék.
Azon túlmenően, hogy szociáldemokrata és egyben egyik legélesebb bírálója az Európai Unióban. Mint arról beszámoltunk, a magyar miniszterelnök legnagyobb félelmének a Néppártnak írt levelében adott hangot. E félelem tárgya pedig nem más, mint a tekintélyvesztés. Hogy az általa – és lássuk be általunk is – értett tekintélynek semmi köze ahhoz, amit a világ civilizált fele ért a kifejezés alatt látszólag mellékes.
Ott minden bizonnyal valami fontos dolog készül a józan várakozásoknak megfelelően történni. Az Európai Unió pedig – minden ellenkező híresztelés dacára sem szeretne szétesni. Épp ezért a Magyarországon ismeretlen kompromisszumokra is hajlandó. Fontos és nem elhanyagolható különbséget jelent az, hogy az EU a működést, különösen az együttműködést előrébb tartja a személyes vagyonosodásnál.
Valljuk meg, bajok vannak a vasútközlekedéssel, nem kis bajok, de miért pont azzal ne lennének? Ha a MÁV tökéletesen működne a körülötte lassan nem nullára, hanem mínusz egyre amortizálódó országban, az lenne csak az igazán gyanús. És különben is: mindig bajok voltak vele. Már 1977-ben erről írta Moldova György az egyik legsikeresebb riportkötetét.
Megvan annak a bája, amikor a legkevésbé alkalmas ember tart kiselőadást azoknak, akik biztonságunkért készülnek kockára tenni életüket nap mint nap. Igaz, hogy ez a báj meglehetősen halszagú – nem beszélve miniszterelnökünkről – de mit várhatunk egy olyan országban, ahol a rendvédelem pontosan tisztában van azzal, hogy épp csak a legmagasabb körökben mozgó bűnözőket nincs módjuk ítélőszék elé állítani.
