Különösen kínos kijelentés, tekintve, hogy a republikánus párt többségének véleményét is tükrözi. Az tény, hogy a 21. századi demokráciának vajmi kevés köze lehet a jobb sorsra érdemes nemzetállami rémálmokat dédelgető Kelet-Európához.
Van a hatalomvágynak egy olyan határa, ami minden józanészt felülír. Kásler Miklós esetében például a józanság szóba sem jöhet, az ő hülyeségei olyan méreteket öltöttek politikussá avanzsálása örömére, amivel lassan a körötte lévő teret is meghajlítaná.
És érdekes módon pont azokról állítja ezt, akik Orbán számonkérését szorgalmazzák. Jó lenne tudni, honnan szerzi információit Kovács, mert csak úgy állítani ilyesmit nagyon könnyű. Hitelesítésnek esélye sincs. Bárhogy is, Kovács szándékosan, vagy szándéktalanul osztja főnöke téveszméjét és ez szinte egyértelműen bizonyítja a szándékos terelés gyanúját.
Jellemző a poszttraumás tünet, ha az ember leblokkol bizonyos szituációkban. Nem kevésbé ismert jellemzője a fóbiás viselkedés bizonyos helyzetektől. Orbán Viktor pszichózisát pedig lényegében egész politikai pályafutása alatt nyomon követhettük. Az egyetlen kérdés, ami ilyenkor felvetődhet, miért tűrtük és tűrjük meg máig is felelős pozícióban, mi több, egy ország miniszterelnöki székében?
2005 óta, vagyis a kétszintű érettségi rendszer bevezetése óta nem telt el úgy tanév, hogy valami működési zavar ne lépett volna fel. Nehéz nem arra gondolni, hogy a rég sokkal jobb volt. Pedig mi sem állhatna ennél távolabb. A korábbi forma túlnyomóan a lexikális tudásra építő módszertan meglehetősen pontatlan felmérése volt.
Mészáros Lőrinc lapja nagyot gurított: hiányzik az ellenzék és az igazi vita, a parlamentben a politikusok mindenren rábólítanak, amit a kormányfő eléjük terjeszt, a sajtó egyáltalán nem kritikus, azaz a negyedik hatalmi ág megszűnni látszik - mindez nagy vesztesége a demokráciának.
Amikor a bíróságok függetlensége kerül szóba, nagyon vékony jégre merészkedünk Magyarországon. Nem könnyű meghatározni, hogy milyen célja van ma a bírói testületnek a magyar igazságszolgáltatásban. És ezt a rejtélyt csak erősíti Handó Tünde ellentmondásos személye.
Aztán persze gyorsan eltűntették a nyomokat, de nem elég gyorsan. Mondjuk nehéz is lenne, mert a fideszesek csecsén lógó – és ha már itt tartunk a méltatlanul haldokló független magyar médián kívül – van még pár, nem is kevés felület, amelyik egyértelműnek tekinti a felfüggesztést támogató 190 szavazatot.
Ahogy haladunk előre a Fidesz a hatalomért mindent megtenni képes ámokfutásában, sorra jönnek elő az egyre nagyobb hazugságok. Kizártnak tartjuk ugyanis, hogy a Fidesz ne lenne tisztában a valódi fenyegetésekkel. Ennek megfelelően bűnük úgy szándékos, amennyire gondatlan.
Az, hogy az Európai Parlament nem nézi jó szemmel Orbán ténykedését eddig sem volt hét pecsétes titok. Az Unió működését ért szabotázsakciókért szinte kivétel nélkül a magyar miniszterelnök tehető felelőssé. Ezzel pedig olyan parazitákat utasít maga mögé, mint Le Pen.
Fennállásának huszadik évfordulóját ünnepli idén a Pintér Béla és Társulata, ennek apropóján elkészítették a Jubileumi beszélgetések című előadást a Fészek Klubban: a darabban élesen fogalmaz például Vidnyánszky Attilával kapcsolatban is.
Sokan nem értik, hogy ezt a komplex problémát nem lehet messziről, tévéműsorból szerzett ismeretekkel, meg egy jószándékú, de a helyzetet nem ismerő ötlettel megoldani. Történet egy hölgyről, aki meg akarta menteni a szegény gyerekeket.
Nagy pofon ez a Korrupció Kormányának nevezett organizmus számára. Mégsem félünk annyira a bevándorlóktól, mint a főleg kormányzati szinteken elkövetett törvénytelenségek. Valamiért az embereknek kezd feltűnni, hogy az életük jobbításával megbízott személyek éppen az életük jobbítását szolgáló források elnyelésével igyekeznek nem megérdemelt luxuséletvitelt teremteni. A gond csak ott van, hogy ezt kizárólag saját maguknak szánják.
A bizarr tendencia miszerint a politikai szélsőségek élik gyalázatos reneszánszukat Európa- és világszerte, annak a cseppet sem kívánatos hanyagságnak az eredménye, ami a mérsékelt politikát vallók magatartásában jelentkezett a vasfüggöny leomlását követően. A hidegháború végével sokan kimerülten arra gondoltak, most lehet lazítani.
2010-től az új generációk képzése alapjaiban változott meg. Illetve ez ebben a formában nem teljesen igaz, a modell, a váz amire a ujjnyi vastagságú por mellett különböző korszakok kliséi épültek rá, mintegy kétszáz éve változatlan. Katonai szigor, fegyelmezés, engedelmességre nevelés. Az egyéniség – és ennek nem kívánt mellékhatásaként a kreativitás – feltétel nélküli megtörése.
Van abban valami bűbájosan megejtő, amikor egy profi szervezet a diplomácia álarcát megőrizni vágyva erős eufémiákkal kénytelen megfogalmazni kritikáját. Mi másra következtethetünk, ha a magyar igazságszolgáltatásról erős arcizomfeszülés mellett is csupán azt sikerül benyögni, hogy problémás.
Nem kell hozzá atomfizika, hogy rájöjjünk, mire szolgál a rengeteg uszítás, hazugság és rágalmazás. A tudatlanságban tartott és egymás torkát tépő népen uralkodni a legkönnyebb. Így ugyan kinek marad energiája a hatalomba belehízott, korrupt politikusok nyomába eredni?
Az elmúlt hetekben a keresztény nemzetállamot építő kormányfő, Orbán Viktor Mihály - idő hiányában - elutasította a budaörsi pedagógusok azon kérését, hogy 3 perces meghallgatást tegyen lehetővé számukra...
Egyre nagyobb a jövedelmi szakadék a társadalmi csoportok között, folytatódik a régiók közti különbségek növekedése, a politikai hovatartozás szempontjából pedig szinte háborús frontvonalak alakultak ki a magyar választók között.
Egy összeurópai felmérés szerint Európában a magyarok a legelutasítóbbak az idegenekkel szemben, ötször annyian nem kedvelik a bevándorlókat, mint az európai átlag. Az ellenzék szerint mindez a Fidesz-kormány gyűlöletpolitikájának az eredménye, a Fidesz úgy látja, hogy nincs ezzel semmi baj, a felmérés csak a magyarok józanságát bizonyítja.
Amit persze mindenki tudott eddig is. Persze Orbán ezt nem így vezette elő és merőben más irányban – a lényeggel szöges ellentétben lévő célzattal – ismerte el, hogy van olyan rendszer, ami sikeresebb „a miénknél”. Hogy mely politikai rendszerekre gondolt, az persze nem kérdéses. A magyar miniszterelnöknek antikommunista melldöngetésénél csak antidemokratikus magatartása feltűnőbb.
Legalábbis a bírói karból megfélemlítés miatt távozott jogász szerint. Szepesházi Péter a Klubrádió műsorában beszélt a Parlament viceházmesterének legutóbbi alakításáról. A bírói testületet lényegében arra utasította, hogy az igazság helyett a „globalista erőktől” védjék az államot.
